Az eleveniszap téli öregedésének okainak elemzése

Amikor a biokémiai medence iszapja télen elöregszik, általában nagyszámú sárgásbarna, durva és ragacsos buborékot láthatunk a biokémiai medence felületén. Ebben az időben, ha az iszapkoncentrációnk viszonylag magas, és nem tesznek megfelelő intézkedéseket, a helyzet tovább romlik, és nagyszámú buborék halmozódik fel, és egyre sűrűbbé válik.

Az SV30 iszappelyhek sötét színűek, a felülúszó zavaros és ködös.

Az iszapöregedésnek számos oka van, és az öregedés után a medence felületén kialakuló anyagösszetétel is viszonylag összetett.

1. Nem megfelelő élelmiszer-mikro arány: Ha a szennyvíz szervesanyag-tartalma viszonylag kicsi, és nem tudja kielégíteni a mikroorganizmusok normális növekedéséhez és anyagcseréjéhez szükséges energiát és anyagokat, akkor a mikroorganizmusok tápanyaghiányos állapotba kerülnek. Ez hatással lesz sejtszintézisére, enzimaktivitására és különféle élettani funkcióira, ami a mikroorganizmusok lassú növekedését, csökkenti az anyagcsere-kapacitást, és végső soron az iszap öregedését okozza.

2. Túl sok oldott oxigén: A túlzott oldott oxigén szintje meghaladhatja a mikroorganizmusok szükségletét, és túlzott oxidációs reakciókat válthat ki. Ez tönkreteszi a sejtek antioxidáns egyensúlyát, sejtkárosodást okoz, és befolyásolja a mikroorganizmusok normál anyagcseréjét és növekedési szabályozási mechanizmusát. Ha a mikroorganizmusok hosszú ideig ebben az állapotban vannak, hajlamosak az öregedésre.

3. Az iszap kora túl hosszú: A túl hosszú iszapvisszatartási idő azt jelenti, hogy a mikroorganizmusok túl sokáig élnek túl a rendszerben. Az idő előrehaladtával a fokozatosan öregedő és elpusztuló mikroorganizmusok aránya növekszik, a sejtek működése romlik, a lebomlás és az anyagcsere-kapacitás csökken, ami az iszap általános aktivitásának csökkenését és az öregedést eredményezi.

4. Kiegyensúlyozatlanság a tápanyagarányban: Ha a tápanyagok, például a nitrogén és a foszfor aránya kiegyensúlyozatlan, a kulcsfontosságú élettani folyamatok, mint például a fehérjeszintézis és a mikroorganizmusok nukleinsav-anyagcseréje megzavarodnak. Például a nitrogénhiány korlátozhatja a mikroorganizmusok növekedését és szaporodását, míg az elégtelen foszfor befolyásolhatja az energiaátvitelt és a sejtszerkezet integritását, ezáltal befolyásolva a mikroorganizmusok normális élettani tevékenységét, és felgyorsíthatja az iszap öregedését.

5. Nem megfelelő vízhőmérséklet: A túl magas vízhőmérséklet a mikroorganizmusokban lévő enzimek denaturálódását és inaktiválódását okozhatja, ami befolyásolja a sejtek normál anyagcseréjét és növekedését; túl alacsony vízhőmérséklet csökkenti az enzimaktivitást, és lelassítja a mikroorganizmusok növekedését és anyagcseréjét. Ezek tönkreteszik a mikroorganizmusok normális élettani egyensúlyát, lehetetlenné téve a mikroorganizmusok hatékony anyagátalakítását és energiaátvitelét, és felgyorsítják az iszap öregedését.

6. Mérgező és káros anyagok bejutása: Ha a szennyvízben mérgező és káros anyagok, például nehézfémek és szerves mérgek vannak, a mikrobasejtekben olyan makromolekulákkal, mint például fehérjékkel és nukleinsavakkal kombinálódhatnak, megzavarva a sejtek normál szerkezetét és működését. Ez gátolja a mikroorganizmusok anyagcseréjét, például a légzést, az anyagok szintézisét és lebomlását, elpusztítja a mikroorganizmusok növekedési környezetét, és elősegíti az iszap öregedését.

A sárgásbarna buborékok az elhalt mikroorganizmusok bomlásakor keletkező fehérjéket, az anyagcsere során keletkező gázokat (pl. nitrogén, szén-dioxid stb.), a bomlási folyamat közbenső termékeit, a hozzátapadt nem teljesen lebomlott víztisztító szerves anyagokat és szervetlen szennyeződéseket tartalmaznak.

1. Az elhalt mikroorganizmusok lebontásával előállított fehérjék: Az öregedés és az elhalt mikrobasejtek felszakadása után a belső fehérjeszerkezet tönkremegy, különböző típusú fehérjemolekulák szabadulnak fel. Ezek a fehérjék lehetnek enzimek, szerkezeti fehérjék stb. Felszabadulásuk a sejtek autolízisének és bomlási folyamatának köszönhető, és a mikroorganizmusok elpusztulása után gyakori termék.

2. A mikrobiális anyagcsere által termelt gázok

Nitrogén: Bizonyos mikrobiális anyagcsere-útvonalakban, mint például a denitrifikáció, a mikroorganizmusok a nitrátokat vagy nitriteket nitrogénné redukálják és felszabadítják.

Szén-dioxid: A szerves anyagok aerob lebontása során a mikroorganizmusok légzés útján oxidálják a szerves anyagokat, és szén-dioxidot termelnek, mint az egyik fő metabolitot.

Emellett az anaerob fermentáció során is nagy mennyiségű szén-dioxid keletkezik.

3. A bomlási folyamat közbenső termékei:

Szerves savak: például ecetsav, propionsav, vajsav stb., amelyek a mikrobiális bomlás korai és középső szakaszában szerves anyagok által termelődnek. Ezek a szerves savak lehetnek a mikrobiális anyagcsere folyamat közbenső termékei, vagy felhalmozódhatnak a nem teljes bomlás következtében.

Az alkoholok: mint például a metanol, etanol stb., szintén köztes termékek, amelyek akkor keletkezhetnek, amikor mikroorganizmusok lebontják a szerves anyagokat. Létezésük a szerves anyagok bomlási folyamatának összetettségét és szakaszát tükrözi.

4. Nem teljesen lebontott víztisztító szerves anyag csatolva

- Az iszap öregedése miatt a mikroorganizmusok lebontó képessége gyengül, így valamilyen összetett szerves anyag keletkezik, amely nem alakítható át teljesen egyszerű szervetlen anyaggá. Ezek a nem teljesen lebontott szerves anyagok még mindig rendelkezhetnek bizonyos molekulatömeggel és szerkezeti összetettséggel, például nagy molekulájú poliszacharidokkal, fehérjékkel és lipidekkel. A buborékok felületéhez kötődnek, valószínűleg azért, mert részt vesznek a buborékképződés folyamatában, vagy fizikai adszorpció révén léteznek.

5. Szervetlen szennyeződések

- Szervetlen szennyeződések a befolyóból: A szennyvíz eredetileg tartalmazhat különféle szervetlen sókat, például szulfátokat, foszfátokat, kloridokat stb. Ezek a szervetlen ionok a szennyvíztisztítás során más anyagokkal egyesülhetnek vagy kicsapódhatnak, de a szennyvízbe is bekerülhetnek. buborékok keletkeznek.

- A kezelési folyamat során keletkező szervetlen sók: A kémiai kezelés vagy a mikrobiális anyagcsere során új szervetlen sók keletkezhetnek. Például kalcium-foszfát és más csapadék képződhet a foszfor eltávolítása során, és néhány finom részecskék keveredhetnek a buborékokba.

1. Mikroorganizmusok pusztulásával és bomlásával termelődő fehérjék

- Növelje az utólagos kezelés szerves terhelését: A későbbi kezelőegységekben, mint például a másodlagos ülepítő tartályokban és a mélykezelő létesítményekben, a túlzott fehérje továbbra is oxigént és forrásokat fogyaszt a lebontáshoz, ami növeli az energiafogyasztást és a kezelési költségeket.

- Az iszap víztelenítési teljesítményének befolyásolása: A fehérje növelheti az iszap viszkozitását, ami csökkenti a víztelenítés hatékonyságát és megnöveli az iszaplepény nedvességtartalmát az iszap víztelenítése során, ami növeli az iszap későbbi ártalmatlanításának nehézségét és költségét.

- Membránszennyezést okoz: Ha a jövőben membránkezelési technológiát alkalmaznak, a fehérje könnyen lerakódik és adszorbeálódik a membrán felületén, elzárja a membrán pórusait, csökkenti a membrán fluxusát és élettartamát, valamint növeli a membrántisztítás gyakoriságát, ill. csere.

2. A mikrobiális anyagcsere által termelt gázok

- Nitrogén: A másodlagos ülepítő tartályban a nitrogénbuborékok iszapot szállíthatnak lebegni, ami befolyásolja az iszap-víz elválasztó hatást, és növeli a lebegőanyag mennyiségét a szennyvízben.

- Szén-dioxid: Csökkenti a víz pH-értékét a következő kezelőegységekben, és befolyásolja a vegyi anyagok reakcióhatását, például befolyásolja a kémiai foszforeltávolítási folyamatban lévő szerek kicsapó hatását. A bomlási folyamat közbenső termékei:

- Szerves savak: A másodlagos ülepítő tartályban és a mélykezelő egységekben a szerves savak továbbra is csökkenthetik a víz pH-értékét, befolyásolva a mikrobiális és kémiai kezelési folyamatokat. Ugyanakkor fémionokkal komplexeket képezhetnek, megzavarva a későbbi kémiai kicsapódást és az ioncsere folyamatokat.

- Alkoholok: Az alkoholok a következő folyamatokban folyamatosan gátolhatják a mikrobaközösséget, befolyásolva a biológiai kezelés hatását. Vegyi anyagokkal is reagálhatnak, hogy csökkentsék a szerek hatékonyságát.

3. Nem teljesen lebomlott befolyó szerves anyag kötődött

- Növelje a mélykezelés terhét: Az olyan mélykezelési folyamatokban, mint az aktív szén adszorpciója és a fejlett oxidáció, a nem teljesen lebomlott szerves anyagok elfoglalják az adszorpciós helyeket, vagy oxidálószereket fogyasztanak, csökkentve a kezelés hatékonyságát és eredményességét.

- A fertőtlenítő hatás befolyásolása: A fertőtlenítő egységbe kerülve a szerves anyagok reakcióba léphetnek a fertőtlenítőszerrel, csökkenthetik a fertőtlenítőszer effektív koncentrációját, befolyásolhatják a fertőtlenítő hatást, és növelhetik a kórokozók maradványainak kockázatát.

- Szervetlen szennyeződések: - Blokkoló szűrők és membránkomponensek: A szűrő- és membránkezelő egységekben a szervetlen szennyeződések lerakódása gyorsan csökkenti a szűrési hatékonyságot és a membránfluxust, növeli a visszamosás gyakoriságát és energiafogyasztását.

- Zavar a kémiai kicsapással: Egyes szervetlen ionok versenghetnek a kicsapó anyagokkal, befolyásolhatják a kémiai kicsapás hatását, és az elfolyó víz minőségének megsértését okozhatják.

Télen alacsony a hőmérséklet. Néhány gyakori probléma felnagyítja és bonyolulttá válik, ha nem kezelik őket. Ezért a szennyvíztisztítási folyamatban fokozott figyelmet kell fordítani a biokémiai medence működésére, az iszapöregedés jeleinek azonnali észlelésére, valamint hatékony megelőző és kárelhárítási intézkedések megtételére, például a befolyó szervesanyag-tartalmának ésszerű szabályozására, az oldott oxigénszint szabályozása, az iszapkor optimalizálása, a tápelemek egyensúlyának biztosítása, a megfelelő vízhőmérséklet fenntartása, a befolyó víz minőségének ellenőrzésének erősítése stb. biztosítja a szennyvíztisztító rendszer stabil működését és megfelel a kibocsátási előírásoknak.