Az ultraszűrő rendszer tervezésekor a befolyó vízminőségi jelentés megkövetelésének fő okai a következő pontokon alapulnak:
1, Ismerje meg a vízminőség jellemzőit
Összetétel elemzése: A vízminőségi jelentés részletes listát tartalmaz a vízben jelenlévő különféle összetevőkről, például nehézfémekről, szerves anyagokról, mikroorganizmusokról stb. Ezek az összetevők közvetlen hatással vannak az ultraszűrő membránok teljesítményére és élettartamára.
Lebegőanyag- és kolloidtartalom: Az ultraszűrő membránoknak jelentős eltávolító hatása van a lebegő szilárd anyagokra és kolloidokra, de a lebegő szilárd anyagok és kolloidok nagy koncentrációja felgyorsíthatja a membrán eltömődését és eltömődését, csökkentve annak permeabilitását. A vízminőségi jelentés segíthet a tervezőknek a befolyó lebegőanyag- és kolloidtartalmának értékelésében a megfelelő előkezelési intézkedések kiválasztásához.
2, Biztosítsa az ultraszűrés hatékonyságát
A pórusméret-illesztés szűrése: Az ultraszűrő membránok pórusmérete határozza meg az oldott anyag molekulatömegének tartományát, amelyet el tudnak fogni. A vízminőségi jelentésben szereplő komponenselemzés segíthet a tervezőknek a megfelelő pórusméretű ultraszűrő membránok kiválasztásában, hogy biztosítsák a célszennyező anyagok hatékony elfogását.
A membránok eltömődésének elkerülése: A mikroorganizmusok, szerves anyagok és egyéb szennyeződések helyzetének megértése a bejövő vízminőségben segíthet hatékony előkezelő rendszerek tervezésében, és csökkentheti az ultraszűrő membránok ezen szennyeződések által okozott szennyeződését és károsodását.
3, Védje az ultraszűrő rendszert
A membrán élettartamának meghosszabbítása: Az ésszerű előkezeléssel és a megfelelő ultraszűrő membránok kiválasztásával csökkenthető a membrán eltömődésének kockázata, ezáltal meghosszabbítható az ultraszűrő membránok élettartama és csökkenthetők az üzemeltetési költségek.
A rendszer stabilitásának javítása: A vízminőségi jelentésben szereplő információk segítenek a tervezőknek optimalizálni a teljes ultraszűrő rendszer tervezési és működési paramétereit, növelve a rendszer stabilitását és megbízhatóságát.
4, Megfelel a szabályozási követelményeknek
Ivóvíz-előírások: Az ivóvízkezelési projekteknél a vízminőségi jelentések fontos alapot jelentenek annak értékeléséhez, hogy a kezelés hatása megfelel-e a nemzeti és helyi ivóvíz-előírásoknak.
Környezetvédelmi előírások: Az ipari szennyvízkezelés területén a vízminőségi jelentés is kulcsfontosságú láncszem annak értékelésében, hogy a tisztítási hatás megfelel-e a környezetvédelmi előírások követelményeinek.
A bemenő víz minőségének fő paraméterei ultraszűrő rendszerhez
Zavarosság:
A vízben lévő lebegő és kolloid anyagok, mint az iszap, homok, por, finom szerves anyagok, planktonok stb., mind zavarossá tehetik a vizet, és bizonyos fokú zavarossá válhatnak. Általában ezek a szuszpendált és kolloid anyagok baktériumokat és vírusokat is parazitálhatnak.
A zavarosságot általában a vízmintán áthaladó fény intenzitásával mérik, mértékegységét általában NTU-ban fejezik ki. Például az ivóvíz zavarossága általában nem haladhatja meg az 1 NTU-t.
TSS (összes lebegő szilárd anyag):
A szilárd anyag egy 0,45 μm pórusméretű szűrőmembránon áthaladó vízminta, amelyet a szűrőmembránon tartanak, és tömegállandóságig szárítanak 103-105 fokon.
Az összes lebegőanyag a vízszennyezettség mértékének mérésének egyik fontos mutatója, mértékegysége mg/L. Ez a paraméter általában pontosabb, mint a zavarosság (a zavarosság általában nem érzékeli a rendkívül finom részecskéket).
SDI (üledék sűrűség index):
Az SDI érték a fordított ozmózisos vízkezelő rendszerek egyik fontos vízminőségi mutatója. A vízben lévő részecskék, kolloidok és egyéb anyagok tartalmát mutatja, amelyek blokkolhatják a különböző víztisztító berendezéseket. Ezt a paramétert általában annak meghatározására használják, hogy a részecskék, kolloidok és más anyagok blokkolják-e a vízben lévő különféle víztisztító berendezéseket.
Az SDI mérése magában foglalja a vizsgált víz bizonyos nyomásának (30PSI, 2,1 kg/cm-nek megfelelő) folyamatos hozzáadását egy 47 mm átmérőjű és 0,45 μm pórusméretű mikroporózus szűrőmembránra. A rendszer rögzíti az 500 ml víz szűréséhez szükséges időt, Ti (másodpercben), valamint az 500 ml víz ismételt szűréséhez szükséges időt 15 perc folyamatos szűrés után (T), Tf (másodperc), és az SDI érték kiszámítható egy képlet.
TOC (teljes szerves szén):
Ezt a paramétert leggyakrabban a víz szervesanyag-tartalmának meghatározására használják, ami a vízben lévő oldott és szuszpendált szerves anyagok teljes széntartalmára vonatkozik, beleértve a természetes szerves anyagokat (NOM) és a szintetikus szerves anyagokat, gyakran "TOC"-ként kifejezve.
Az összes szerves szenet általában az ultraszűrő tápvízben előforduló szerves és biológiai szennyeződés lehetőségének és tendenciájának értékelésére használják, mg/l-ben mérve. Ha az ultraszűrő membrán befolyó folyadékában a TOC nagyobb, mint 2 mg/l, az azt jelzi, hogy az ultraszűrő membrán felületén nagy a biológiai elszennyeződés lehetősége.
DOC (oldott szerves szén):
Az összes szerves szén (TOC) vízben oldható része általában arra a szerves szénre vonatkozik, amely áthatol egy 0,45 mikronos szűrőmembránon, és nem párolog el az elemzési folyamat során.
A víztisztító víz mellett az oldott szerves szén (DOC) aránya az összes szerves szénhez (TOC) viszonyítva a legtöbb természetes víztestben körülbelül 80-95%.
KOI (kémiai oxigénigény):
A vízmintákban lévő, erős oxidálószerekkel oxidálható redukáló anyagok mennyisége, vagyis az erős oxidálószerekkel oxidálható anyagok oxigénegyenértéke.
Bár egyes szervetlen ionok, például kétértékű vasionok is oxidálódhatnak a vízmintákban, a legtöbb természetes és ipari víz esetében az oxidált anyagok szerves anyagok. Fontos és gyorsan mérhető szerves szennyező paraméter.
BOD (biológiai oxigénigény):
A biokémiai oxigénigény vagy biokémiai oxigénfogyasztás (általában ötnapos kémiai oxigénigényre utal) átfogó mutatója az aerob szennyező anyagok, például a víz szervesanyag-tartalmának.
A szerves anyagok mikroorganizmusok általi oxidációja és lebontása során a vízben elfogyasztott oldott oxigén teljes mennyisége, amely annak szervetlen vagy gáznemű átalakulását eredményezi, ppm-ben vagy mg/l-ben kifejezve.
A kimutatási értékek összehasonlíthatósága érdekében általában egy egységes időtartamot határoznak meg, amely alatt a mikroorganizmusokat meghatározott hőmérsékletű vízmintákkal tenyésztik, és mérik a vízben oldott oxigén fogyasztását.
Általában egy ötnapos időszakot használnak, amelyet ötnapos biokémiai oxigénigénynek neveznek, és BOD5-ként jelölik. Minél nagyobb a BOI érték, annál több szerves anyagot tartalmaz a víz, és annál súlyosabb a szennyezés.
UV254 elnyelés:
Az UV254 érték néhány szerves vegyület abszorbanciájára vonatkozik vízben 254 nm hullámhosszú ultraibolya fény alatt, ami a humuszanyagok és a szén-szén kettős kötéseket és szén-oxigén kettős kötéseket tartalmazó aromás vegyületek természetes jelenlétét tükrözi a vízben. A mértékegység cm{2}}, és a TOC helyettesítőjeként használható.
Ha az ultraszűrő befolyó UV254 abszorbanciája nagyobb, mint 0,5 cm-1, az azt jelzi, hogy az ultraszűrő membrán valószínűleg biológiai szennyeződést tapasztal.
SUVA (fajlagos UV-elnyelés):
Az UV254 és a DOC aránya. Ha a SUVA értéke nagyobb, mint 4, az azt jelzi, hogy a vízben lévő szerves anyagok főként humuszanyagok. Ha a SUVA kisebb, mint 2, akkor a vízben lévő szerves anyagok főként algákból állnak.
O&G (olajok, szénhidrogének):
Egy vagy több folyékony szénhidrogénből áll. Ha az ultraszűrő befolyó folyadék olajat tartalmaz, még akkor is, ha annak tartalma nagyon kicsi (pl<0.05mg/L), it will accelerate membrane fouling.
Vas és mangán:
A vas és a mangán oxidációs formáit az ultraszűrő membránrendszerek feltartóztathatják, ugyanakkor membránelszennyeződést is okozhatnak. A vasionok általában a természetben (például a talajvízben) léteznek, vagy az upstream csővezetékek vagy berendezések korróziója, vagy az upstream kezelési és koagulációs folyamatok során visszamaradó vegyszerek miatt keletkeznek.
Kalcium és magnézium:
A víz keménységét főként kalciumionok és magnéziumionok adják. Különböző keménység szerint a víz lágy vízbe (maximum 60 mg/L-t nem haladja meg CaCO3-ként), kemény vízbe (CaCO3-ként legfeljebb 180 mg/L-t) és rendkívül kemény vízbe (CaCO3-ként 180 mg/L-t meghaladó) osztályozható.
A keménység nem káros az emberi egészségre, de a víz túlzott keménysége vízkőképződést okozhat a csővezetékeken, berendezéseken vagy membránfelületeken a vízkezelés során.
Vezetőképesség:
A víz vezetőképessége lineárisan összefügg az összes oldott szilárd anyaggal (TDS), ami a víz vezetőképességét jelzi, μ S/cm-ben mérve.
PH érték:
A víz savasságának vagy lúgosságának jelzésére szolgál. A 7-nél kisebb pH-értékű víz savas, míg a 7-nél nagyobb pH-értékű víz lúgos. A tiszta víz pH-értéke 7, ami semleges.
A magas pH-értékek miatt a víz keserű ízű lehet, és könnyen vízkövesedéshez vezethet a vízvezetékekben és a berendezésekben. Az alacsony pH-értékű víz korrodálhatja vagy feloldhatja a fémeket és egyéb berendezéseket.
Szilícium-dioxid:
Aktív szilícium-dioxidra (oldott szilícium-dioxid) vagy inaktív szilícium-dioxidra (kolloid szilícium-dioxid) osztva. Általában a kolloid szilícium-dioxid az ultraszűrő membránok eltömődését és eltömődését okozhatja.