Kémiai csapadék
Ez a módszer abból áll, hogy vegyi anyagokat (például alumíniumsókat, vassókat vagy kalcium-{0}}alapú anyagokat) adnak a szennyvízhez, hogy a foszfátokat oldhatatlan csapadékokká alakítsák, és ezáltal eltávolítsák a teljes foszfort. Ez a módszer jó kezelési hatékonyságot és gyors reakciósebességet kínál, de költséges és másodlagos szennyezést okozhat.
Biológiai foszfor eltávolítás
Ez a módszer a polifoszfátot{0}}halmozó baktériumok metabolikus jellemzőit használja fel váltakozó anaerob-aerob környezetben. A foszfor az anaerob fázisban szabadul fel, az aerob fázisban pedig túlzottan felszívódik. Egy tipikus eljárás, mint például az A²/O rendszer, 80% feletti biológiai foszforeltávolítási hatékonyságot érhet el. Ez a módszer alkalmas hosszú távú stabil működésre, de magas követelményeket támaszt a folyamatparaméterekkel (például oldott oxigén és hidraulikus retenciós idő) szemben.
Adszorpció
Ez a módszer porózus anyagokat (például módosított zeolitot és nano{0}}vas-oxidot) használ a foszfor adszorbeálására a szennyvízből. Ez a módszer alacsony foszforkoncentráció esetén magas eltávolítási sebességgel rendelkezik, és az adszorbens anyag regenerálható és újrahasznosítható.
Membránleválasztás
Ez a módszer fordított ozmózisos (RO) vagy nanoszűrési (NF) technológiát használ az oldott foszfor visszatartására, amely alkalmas nagy-tisztaságú visszanyert víz alkalmazásokhoz. Ez a módszer rendkívül hatékony, de a berendezés költsége magas, és ehhez megfelelő membránszennyeződés-tisztító rendszerre van szükség.
Folyamatoptimalizálás és kombinált kezelés
Biológiai és kémiai módszereket kombinálva először biológiailag lebontják a szerves anyagokat és az ammónia-nitrogént, majd kémiai úton eltávolítják a maradék összes foszfort. Ezenkívül az olyan paraméterek optimalizálása, mint az iszapvisszatérítési arány és a levegőztetés intenzitása, tovább javíthatja a foszfor eltávolításának hatékonyságát.