Az eleveniszap egy flokkuláló keverék, amelyet számos mikroorganizmus alkot. A szennyvíz és az iszap alaposan összekeveredik és érintkezik. A mikroorganizmusok szerves anyagot fogyasztanak el a vízben, majd elválasztják az iszapot a víztől. Az iszap ezután visszakerül a rendszerbe további feldolgozás céljából.
A folyamat a következőkre oszlik: levegőztetési reakció, iszap-vízleválasztás, iszap visszavezetése és felesleges iszap kibocsátása.
1. Levegőztető tartály: A szennyvíz belép a levegőztető tartályba, ahol levegőt vezetnek be a levegőztetéshez.
A keverés biztosítja a szennyvíz és az eleveniszap alapos elkeveredését; oxigénnel látják el a mikroorganizmusokat; az aerob baktériumok KOI-t és szerves anyagokat fogyasztanak; nitrifikáló baktériumok az ammónia-nitrogént nitrát-nitrogénné alakítják.
Vizuálisan a pelyhek sárgás-barnák, pelyhesek és jó ülepedési tulajdonságokkal rendelkeznek.
2. Másodlagos ülepítő tartály - Iszap-Vízleválasztás: A kevert folyadék gravitáció hatására a másodlagos ülepítő tartályba áramlik, és a levegőztetés és a keverés leáll. Az eleveniszap pelyhek a gravitáció hatására lefelé ülepednek. Az átlátszó felső réteg a kezelt szennyvíz, amely elvezethető vagy tovább kezelhető.
3. Iszapvisszavezetés: A leülepedett iszap nagy részét egy visszatérő szivattyú segítségével visszaszivattyúzzák a levegőztető tartály elülső végébe. Funkció: A levegőztető tartály mikroorganizmusokkal való folyamatos feltöltése biztosítja a stabil baktériumkoncentrációt, lehetővé téve a rendszer folyamatos működését. Visszaáramlás nélkül a mikroorganizmusokat a vízáramlás folyamatosan elmossa, ami a rendszer gyors összeomlását okozza.
4. Felesleges iszapkibocsátás: A mikroorganizmusok elfogyasztják a szennyvizet és elszaporodnak, ami egyre nagyobb mennyiségű iszaphoz vezet. A felesleges iszapot időszakonként el kell engedni; ezt a felesleges iszapot felesleges iszapnak nevezik, és az iszapvíztelenítő berendezésbe küldik kezelésre.
Túl kevés kibocsátás: Az iszap koncentrációja túl magas, könnyen az iszap tömegesedését és lebegését okozza.
Túl sok kibocsátás: Az iszap koncentrációja túl alacsony, ami elégtelen mikroorganizmusokat és nem megfelelő kezelést eredményez.
Teljes folyamat: Levegőztetés → Másodlagos ülepítés → Iszap visszaáramlás → Túlzott kibocsátás → Nitrogén és foszfor eltávolítása
1. Anoxikus állapot (nincs oxigén): A denitrifikáló baktériumok a nitrát nitrogént nitrogéngázzá alakítják, amely kiszökik, így teljes nitrogéneltávolítást érnek el.
2. Anaerob szakasz (nincs oxigén): Nincs oxigén, nincs nitrát nitrogén: A polifoszfát-felhalmozódó baktériumok foszfort szabadítanak fel.
3. Aerob levegőztetés: A polifoszfátot{1}}felhalmozó baktériumok agresszíven szívják fel a foszfort; végül a foszfort a felesleges iszap elvezetésével kivezetik a rendszerből.
Gyakori anomáliák és megértésük:
Iszap tömegnövelése: A fonalas baktériumok túlzott szaporodása az iszap gyengébb ülepedéséhez és az iszap lebegéséhez vezet a másodlagos ülepítő tartályban.
Iszapmérgezés: A befolyó mérgező anyagok tömeges mikrobapusztulást okoznak, ami a kezelés sikertelenségét eredményezi.
Túl magas oldott oxigén: Maga az iszap oxidálódik, ami az iszap térfogatának csökkenéséhez vezet; A túlságosan alacsony oldott oxigén (DO) megakadályozza, hogy a mikroorganizmusok elegendő tápanyagot fogyasszanak, ami elégtelen KOI és ammónia nitrogén szintet eredményez.