A másodlagos ülepítő tartály kulcsfontosságú szerkezet az eleveniszap szennyvízkezelő rendszerekben. Fő feladata a reakciótartályban lévő kevert lúg szilárd és folyékony halmazállapotú anyagainak szétválasztása, a kifolyó víz stabil minőségének és rendszeriszapkoncentrációjának biztosítása. A másodlagos ülepítő tartály működési és kezelési szintje közvetlenül befolyásolja a szennyvíztisztító telep teljes tisztítási hatékonyságát és üzemeltetési költségeit. Ez a cikk az üzemeltetési tapasztalatok és számítási módszerek alapján részletezi a másodlagos ülepítő tartály legfontosabb kezelési pontjait, az iszapeltávolítási szabványokat és a gyakori működési problémák ellenintézkedéseit.
I. Iszapkibocsátás számítása és kezelése
A szennyvíztisztító rendszerekben a felesleges iszapkibocsátás gyakorisága és mennyisége közvetlenül befolyásolja a rendszer MLSS (Mixed Liquor Suspended Solids) stabilitását és a reakciótartály tisztítási teljesítményét.
1. Iszapkibocsátási gyakoriság
Kerülje a napi koncentrált ürítést. Az ürítést lehetőleg egyenletes időközönként, 2-3 óránként kell elvégezni, hogy csökkentsük a rendszer vízminőségére és a mikrobiális közösségekre gyakorolt hatást.
2. Kibocsátás számítási módszere
A számítás alapja a reaktorban tartandó MLSS célkoncentráció, amelyet a befolyó SS-koncentrációja (lebegő szilárdanyag) és oldható szervesanyag-koncentrációja (főleg oldott BOI) határoz meg. A számítási képlet a következő:
ahol: a a reaktorba egy nap alatt beáramló teljes SS-terhelés, kg/d; b a BOD5 eltávolítási sebesség (kg/d) × az iszap konverziós aránya a BOI-eltávolításhoz − az eleveniszap térfogata a kevert lúgban (kg) × az endogén légzés auto-oxidációs sebessége (d⁻¹). Az iszap konverziós aránya a BOD5 eltávolításakor 0,7, az endogén légzés auto-oxidációja pedig 0,07.
Ez a módszer pontos, de nehézkes a napi használat során. Az egyszerűbb kezelés érdekében az SV (iszaptérfogat-index) és az MLSS egyensúlyviszonya alapján egyszerűsített számítás alkalmazható, a következő képlet szerint.
ahol: Qg az iszapkibocsátás térfogata normál körülmények között, az üzemi nyilvántartásból számítva, m³/d; V a reakciótartály térfogata, m³; Xr a visszavezetett iszap koncentrációja (mg/L, amely MLSS×2-vel helyettesíthető, ha nem mérhető).
II. Gyakori problémák és ellenintézkedések a másodlagos ülepítő tartályok üzemeltetésében
A másodlagos ülepítő tartályok üzemeltetése során olyan problémák léphetnek fel, mint a pelyhes szennyvíz és az iszapúsztatás, amelyek nemcsak a szennyvíz minőségét, hanem a későbbi folyamatokat is befolyásolják. Az okokat és az ellenintézkedéseket az alábbiakban elemezzük.
1. A lebegő szilárd anyagok magas koncentrációja a szennyvízben
(1) Okok
1) Túlzott befolyó áramlás, elégtelen tartózkodási idő a másodlagos ülepítő tartályban és megnövekedett felületi terhelés;
2) Az eleveniszap gyenge ülepedési teljesítménye (magas SVI).
(2) Ellenintézkedések
1) Szabályozza a befolyó áramlási sebességet, és egyensúlyozza ki az áramlást az elülső-kiegyenlítő tartályban;
2) Eső közben állítsa le a visszatérő szivattyút, hogy csökkentse a keringő víz mennyiségét és csökkentse a másodlagos ülepítő tartály felületi terhelését;
3) A projekttervezés során válasszon egy kör alakú másodlagos ülepítő tartályt egy négyzetes helyett, hogy elkerülje a turbulens iszapfúvás problémáit a lánckaparó végén.
2. Iszap lebegés
Az iszap lebegése a lebegő szilárd anyagok jelentős növekedését okozza a szennyvízben, és kellemetlen szagot okoz. Az okot gyorsan azonosítani és kezelni kell. A gyakori okok három kategóriába sorolhatók:
(1) Anaerob bomlástermelő gáz (CO₂, CH4)
Megnyilvánulása: A lebegő iszap fekete színű, permetezés után gyorsan leülepedik.
Ok: A másodlagos ülepítő tartály holt sarkaiban lerakódott iszap anaerob bomlása, különösen nyáron.
Ellenintézkedések: Erősítse meg a kaparó működését, távolítsa el a lerakódott iszap holt sarkait, és szükség esetén kézzel tisztítsa meg.
(2) Nitrogéntermelés a denitrifikáció során (N2)
Megnyilvánulása: A lebegő iszap barnássárga-sárga, de a permetezés után leülepedik.
Ok: A reakciótartályban túl gyors a nitrifikáció, aminek következtében nagy mennyiségű nitrát kerül a másodlagos ülepítő tartály alján lévő anaerob zónába, ami denitrifikációt és gáztermelést vált ki.
Ellenintézkedések: 1) Szereljen fel anaerob részt a reakciótartály végére; 2) Ha szükséges, állítsa be a folyamatot a nitrifikáció gátlására (figyelembe véve a szennyvíz környezeti követelményeit, hogy elkerülje az ammónia-nitrogén mennyiségét a szabványon túl); 3) Speciális esetekben, amikor a közeli -part kibocsátása és az ammónia-nitrogén tápanyagként való ellátása szükséges az akvakultúra számára, az ammónia-nitrogén szabályozása megfelelően enyhíthető.
(3) Actinomycete proliferáció és gáztermelés
Megnyilvánulás: Nagy mennyiségű vékony iszap úszik a felületen, és az iszaphoz fonalas vagy kölesszerű{0}}formájú gázbuborékok tapadnak, amelyek a permetezés után nem ülnek le.
Ellenintézkedések: 1) Vizsgálja meg az iszapot mikroszkóp alatt, hogy megbizonyosodjon az aktinomyceták jelenlétéről; 2) Tegyen időben intézkedéseket az aktinomicéták gátlására (például állítsa be az iszap korát, szabályozza a befolyó olaj és szerves savak tartalmát).
III. Üzemeltetési és kezelési ajánlások
1. Rendszeres tesztelés és ellenőrzés
(1) Naponta figyelemmel kíséri az MLSS, SVI és iszap visszatérő koncentrációját;
(2) Szerelje fel a kezelőket nitrát és nitrit tesztcsíkokkal. Használja a tesztcsíkokat a nitrát-nitrogén és a nitrit-nitrogén rendszeres ellenőrzésére. Ha a szintek meghaladják a tesztcsík mérési tartományát, a vizsgálat előtt hígítsa fel a mintát.
2. Akadályozza meg az iszap lerakódását
(1) Győződjön meg arról, hogy az iszapkaparó megfelelően működik, hogy megakadályozza az ülepedést a másodlagos ülepítő tartály holt sarkaiban;
(2) Rendszeresen tisztítsa meg a másodlagos ülepítő tartály fenékiszapját, különösen a magas hőmérsékletű szezonokban (a kézi tisztításhoz mérgező és káros gázok, gyúlékony és robbanásveszélyes gázok, valamint zárt térben az oxigéntartalom vizsgálata szükséges; jelenleg vannak iszaptisztító robotok a piacon, amelyek helyettesíthetik a kézi munkát és biztonságosabbak).
3. Állítsa tudományosan az iszapkibocsátást
(1) Mind a számított értékek, mind az üzemeltetési tapasztalatok alapján kerülje a gyakori és nagy ingadozásokat;
(2) Azonnal állítsa be az iszapkibocsátási gyakoriságot és az egyszeri kibocsátási mennyiséget esős napokon vagy amikor a befolyó víz minősége megváltozik.
4. Figyelembe véve a szennyvíz környezet követelményeit:
(1) Teljes mértékben ismeri a kibocsátási terület ökológiai jellemzőit (pl. akvakultúra, táji víztestek);
(2) A helyi vízminőségi előírásoknak és az ökológiai igényeknek megfelelő működési tervet dolgozzon ki.
Összegzés: A másodlagos ülepítő tartály csak egy ülepítő tartálynak tűnhet, de ez az "utolsó ellenőrző pont", amely összeköti a reakciótartályt és a szennyvízkivezetést. Nem csak stabilizálnia kell a kifolyó víz minőségét, hanem stabilan kell visszajuttatnia iszapot a reakciótartályba. A működtetésnek és a menedzsmentnek be kell tartania a tudományos számítás + tapasztalaton-alapú döntés + dinamikus kiigazítás elveit, valamint a valós idejű megfigyelési adatokkal és a kibocsátási környezeti feltételekkel kombinálva, hogy megelőzzék a problémákat azok előfordulása előtt. A szennyvíztisztító telep hatékony, stabil és környezetbarát működése csak így valósítható meg igazán.
