Szennyvíztisztító aerob tartályokban lebegő iszap

A szennyvízkezelés aerob tartályaiban lebegő iszap: pontos azonosítás, vészhelyzeti reagálás és hosszú távú megelőzés{0}}

Az aerob tartályokban lebegő iszap az egyik leggyakoribb üzemzavar a települési szennyvíz- és ipari szennyvíz-biológiai tisztítórendszerekben. Nemcsak közvetlenül okoz túlzott mennyiségű lebegőanyagot (SS) és kémiai oxigénigényt (KOI) a szennyvízben, hanem közvetlen figyelmeztetésként is szolgál az olyan ellenőrizetlen alapvető paraméterekre, mint az oldott oxigén (DO), az iszap kora, a tápanyag egyensúlya és a befolyó víz minősége. Sok helyszíni karbantartó személyzet, amikor iszapproblémákkal szembesül, vakon növeli a levegőztetést, és válogatás nélkül nagy mennyiségű iszapot bocsát ki, ami súlyosbíthatja a rendszer egyensúlyhiányát, és akár a biokémiai rendszer összeomlásához is vezethet.

A több száz szennyvíztisztító telep gyakorlati tapasztalataira alapozva ez a cikk az iszapúsztatási hibák mögöttes logikájából indul ki, és egy átfogó megoldást hoz létre: „pontos azonosítás, lépcsőzetes kezelés és hosszú távú megelőzés”. Minden módszer közvetlenül megvalósítható és adaptálható a főbb aerob folyamatokhoz, mint például az AO/AAO/MBR/SBR, mind a települési szennyvíz, mind a különféle ipari szennyvízkezelési forgatókönyvek kielégítésére.

(I) Az úszó iszapképződés alapvető logikája

Az aerob tartályokban lebegő iszap lényege az a kóros állapot, amikor az iszappelyhek nem telepednek le normálisan, és együtt úsznak a vízáramlással. Ez három fő oknak tulajdonítható, és minden lebegő iszapprobléma e három tényező körül forog:

1. Levegőbuborékok bevonása: Az iszappelyhekhez a reakció során keletkező gázok hozzátapadnak, jelentősen csökkentve azok összsűrűségét és lebegést okozva.

2. A teljesítmény romlása: Az iszap saját koagulációs és ülepedési tulajdonságai teljesen károsodnak, ami laza vagy szétesett pelyheket eredményez, ami lehetetlenné teszi az iszap-víz elválasztását.

3. Szennyeződési interferencia: Külső fizikai és kémiai szennyeződések bejutva a rendszerbe károsítják az iszap pelyhes szerkezetét vagy megváltoztatják az iszap fajsúlyát, akadályozva a normál ülepedést.

(II) A helyszíni kezelés{0}}arany alapelvei

A lebegő iszapproblémák kezelésének első számú prioritása az ok azonosítása, majd a megfelelő intézkedések végrehajtása; vakmunka szigorúan tilos. Bármilyen tetszőleges beállítás, amelyet a lebegő iszap típusának megkülönböztetése nélkül hajtanak végre, -például a levegőztetés növelése vagy nagy mennyiségű iszap közvetlen kibocsátása lebegő iszap láttán-, valószínűleg súlyosbítja a rendszer kiegyensúlyozatlanságát, és akár másodlagos meghibásodásokat is előidézhet. Minden műveletnek először azonosítania kell a meghibásodás típusát, majd két lépésben kell eljárnia: „vészhelyzeti kárelhárítás” és „az okok kiváltó kezelése”.

Nincs szükség bonyolult tesztelő berendezésre. Kizárólag a helyszíni megfigyelés és az alapvető tesztelési eszközök alapján, a lebegő iszap hibáinak kiváltó oka egy órán belül megkereshető. A lépések az egyszerűtől a bonyolultig haladnak, elkerülve a nem hatékony hibaelhárítást:

1. Kezdeti vizuális értékelés: Az úszó iszap alakjának, színének és szennyeződéseinek vizuális megfigyelésével, valamint tapintható vizsgálattal, kezdetben azonosítható az úszó iszap törzstípusa, előtérbe helyezve a nyilvánvaló fizikai-kémiai szennyeződések eltávolítását.

2. Paraméterteszt az irányhoz: DO mérővel mérje meg a DO eloszlását a tartályban, összpontosítva a felhalmozódásra hajlamos területekre, például a tartály végeire, sarkaira és holt zónákra. Ellenőrizze, hogy vannak-e olyan alapvető problémák, mint például a helyi anoxikus állapotok vagy a túlzott DO a tartályban. Egyidejűleg ellenőrizze a pH-értéket a tartályban, hogy kizárja a savas{3}}bázis sokkhatást.

3. Ülepítési mikroszkópia a kiváltó ok meghatározásához: Vegyen ki egyenletesen elegyített folyadékot az aerob tartály középső részéből, és végezzen 30 perces iszap ülepedési arány (SV30) tesztet. Egyidejűleg vegyen mintát egyszerű mikroszkópos vizsgálathoz, hogy értékelje az iszap ülepítési teljesítményét, és ellenőrizze, hogy vannak-e olyan alapvető problémák, mint a fonalas baktériumok elszaporodása, az iszap deflokkulációja vagy a laza pelyhek.

4. A folyamat teljes körű-ellenőrzése az okok azonosítása érdekében: Először ellenőrizze az előkezelő rendszer működését és a befolyó víz minőségét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincs-e túlzott mennyiségű lebegőanyag, olaj, mérgező anyagok, vagy nincs-e egyensúlyhiány a szén--nitrogén-foszfor-tápanyag-arányban; majd ellenőrizze a legutóbbi üzemeltetési és karbantartási naplót, hogy megvizsgálja, hogy vannak-e jelentős ingadozások az olyan paraméterekben, mint az iszapkibocsátás, a levegőztetés és a visszatérési arány, kizárva az emberi mulasztás okát; végül számítsa ki a rendszer iszapkorát és szerves terhelését, hogy megbizonyosodjon arról, hogy túllépik-e az ésszerű tervezési tartományt.

(I) Denitrifikációs úszó iszap (Leggyakoribb a -telephelyen, a denitrifikációs rendszerek több mint 70%-át teszi ki)

Kulcspontok a hibaazonosításhoz

A lebegő iszap többnyire egyenletes csomók vagy pelyhek formájában van, amelyek felületéhez nagyszámú finom légbuborék kapcsolódik. A lebegő iszapot kézzel finoman dörzsölve észrevehető légbuborékok törnek ki. A légbuborékok felszabadulását követően a korábban lebegő iszappelyhek gyorsan leülepednek. A hibák leginkább az aerob tartály végén, a sarkokban, holt zónákban és a másodlagos ülepítő tartály bemeneti területén összpontosulnak, olyan lokális területek kíséretében, ahol a DO 0,5 mg/l alatt van, és a kifolyó nitrát nitrogén szintje magas.

Alapvető okok elemzése

Az elégtelen levegőztetés és a rossz áramlás az aerob tartály bizonyos részein anoxikus/anaerob holt zónákat hoz létre. Az iszapban lévő denitrifikáló baktériumok a nitrát-nitrogént nitrogéngázzá redukálják, és ezek a finom buborékok folyamatosan tapadnak az iszappelyhek felületére, csökkentve az iszap összsűrűségét, amely végül a buborékok által a felszínre kerül. A gyakori kiváltó tényezők a következők: a mikropórusos levegőztetők lerakódása és eltömődése, a hidraulikus holtzónák a tartály kialakításában, az áramlást hajtó berendezés elégtelen teljesítménye, az iszap túl hosszú kora és a nem megfelelően beállított nitrifikációs folyadék visszatérési arány.

Vészhelyzeti veszteségcsökkentési terv

1. Azon területeken, ahol koncentrált lebegő iszap található, szereljen fel ideiglenes levegőztető fejeket vagy levegőztető tömlőket az irányított öblítéshez az iszap felületére tapadt nitrogénbuborékok feltörése érdekében, elősegítve az iszap gyors leülepedését és megakadályozva, hogy az úszó iszap a szennyvízzel együtt elveszjen, és túlzott mennyiségű szennyezőanyagot okozzon.

2. Végezze el a fő levegőztető rendszer átfogó ellenőrzését, tisztítsa meg a lerakódott és eltömődött mikroporózus levegőztető fejeket, hogy gyorsan megszüntesse a levegőztetési vakfoltokat, és egyenletesen szabályozza a teljes oldott oxigén (DO) mennyiségét a teljes tartályban 2-4 mg/L értékben, teljesen kiküszöbölve az 1 mg/L alatti DO szinttel rendelkező anoxikus területeket.

3. Teljesen aktiválja a merülő áramlásfokozókat a tartályban, összpontosítva a hidraulikus keringés fokozására a vég- és sarokterületeken, hogy megakadályozza az iszap felhalmozódását a holt zónákban, és anaerob környezetet teremtsen. Fix áramlásfokozóval nem rendelkező tartályokhoz ideiglenes mobil áramlásnövelők telepíthetők a holt zónák megszüntetésére.

Hosszú távú{0}}megoldások:

1. Szabványosítsa az iszapkibocsátás kezelését, pontosan szabályozva az iszap koncentrációját és korát a folyamat típusának megfelelően: a hagyományos eleveniszapos eljárásoknál az MLSS-t 3000-5000 mg/L-re, az MLSS-t MBR-eljárásoknál 8000-12000 mg/L-re kell szabályozni; az iszap korát ésszerű tartományon belül kell szabályozni (kommunális szennyvíz esetében 10-15 nap, ipari szennyvíz esetében 8-12 nap), hogy elkerüljük a túlzott iszapvisszatartási időt és fokozzuk a denitrifikációt.

2. Optimalizálja a recirkulációt és a hidraulikus paramétereket: A túl magas nitrifikációs folyadék recirkulációs arányok esetén csökkentse azokat egy ésszerű 200–300%-os tartományra, hogy megakadályozza, hogy nagy mennyiségű nitrát nitrogén keringessen vissza az aerob tartály végébe; túl alacsony beáramlási sebesség esetén megfelelően növelje a hidraulikus terhelést, hogy csökkentse az iszap visszatartási idejét a tartályban.

3. Eljáráson alapuló differenciált optimalizálás: Az SBR eljárás lerövidítheti az ülepedési időt a levegőztetés végén, beállíthatja a dekantálási ritmust, és elkerülhető a denitrifikáció az ülepítési fázis során; az AAO eljárással optimalizálható a nitrogén eltávolítási hatékonyság az anoxikus zónában, csökkenthető az aerob zónába jutó nitrát nitrogénterhelés, és a forrásból származó denitrifikáló iszap képződése.

(II) Iszap tömegnövelése-típusú iszap (teljesen leromlott ülepítési teljesítmény, hajlamos a rendszer összeomlására)

Az iszap tömegnövelő-típusú iszap fonalas tömegnövelésre és nem-szálas ömlesztésre oszlik. Mindkettőre jellemző az iszapülepítési teljesítmény teljes elvesztése, de az okok és a kezelési módszerek nagymértékben eltérnek egymástól, ami pontos megkülönböztetést igényel.

1. Lebegő iszap fonalas bakteriális tömegnövelése

Kulcspontok a hibaazonosításhoz

A lebegő iszap általában pamut{0}}vagy haj-szerű, könnyű, és könnyen úszik a vízáramlással. A tartály teljes felületén megjelenhet, jelentősen megemelkedett (általában 80%-ot meghaladó) SV30-val, 150 mL/g-ot meghaladó iszaptérfogat-indexszel (SVI) és tartósan magas SS-szinttel a szennyvízben. Nemcsak az aerob tartályokban, hanem a másodlagos ülepítő tartályokban is nagy felületű lebegő iszap jelenik meg. A mikroszkópos vizsgálat a fonalas baktériumok (mint például a *Sclerotium spp.*) nagy elszaporodását tárja fel, amelyek több mint 30%-át teszik ki.

Alapvető okok

A flok{0}}baktériumok számára nem megfelelő környezetben a fonalas baktériumok erős versenyelőnyt fejlesztenek ki, ami túlzott elszaporodáshoz vezet. Nagyszámú fonalas baktérium összegabalyítja az iszappelyheket, amitől a pelyhek meglazulnak, és teljesen elveszítik ülepedési teljesítményüket. A gyakori kiváltó tényezők a következők: tartósan alacsony DO-szint a tartályban, súlyos egyensúlyhiány a befolyó szén-, nitrogén- és foszfor-tápanyag arányában, hirtelen változások a befolyó pH-ban vagy hőmérsékletben, túlzott mértékű mérgező és káros anyagok, például szulfidok, valamint tartósan magas vagy alacsony szervesanyag-terhelés.

Vészhelyzeti veszteségcsökkentési terv

1. Flokkulálószerek célzott adagolása a gyors iszaptömörítés érdekében: Számítsa ki a biológiai tisztítótartály effektív tartálytérfogata alapján, adjon hozzá 50-100 mg/L polialumínium-kloridot (PAC) és 0,1-0,2 mg/L anionos poliakrilamidot (PAM) a táguló baktériumok összenyomására, a szálak gyors tömörödésének elősegítésére. teljesítményét, és megakadályozza, hogy a szennyvíz túllépje a szabványokat. Alternatív megoldásként alumínium-szulfát vagy vas(III)-klorid is használható PAC helyett, ezzel egyidejűleg a tartály pH-ját 6,5-7,5-re állítva a fonalas baktériumok aktivitásának gátlására.

2. Jelentősen növelje a felesleges iszap kiürítését, gyorsan eltávolítva az elöregedett, expandált iszapot a rendszerből, és ezzel egyidejűleg friss eleveniszapot töltsön fel más, normálisan működő biológiai tisztítótartályokból, hogy gyorsan csökkentse a fonalas baktériumok arányát a rendszerben.

3. Sürgős sterilizálás szélsőséges helyzetekben: Ha a fonalas baktériumok túlzottan elszaporodnak (mikroszkópos vizsgálat 50%-ot meghaladó arányt mutat), akkor szakaszosan baktériumölő szerek adhatók hozzá, hogy megakadályozzák aktivitásukat. Adjon hozzá nátrium-hipokloritot 5-10 mg/l-nél vagy hidrogén-peroxidot 10-20 mg/l-nél, a tartály térfogata alapján számítva. Szigorúan tilos egyszerre nagy mennyiségben hozzáadni. Az adagolási folyamat során folyamatosan figyelje az iszapaktivitást és a szennyvíz indikátorokat, hogy elkerülje a túlsterilizálást és a pelyhesítő rendszer károsodását.

Hosszú távú{0}}megoldások:

1. Stabilizálja az oldott oxigén (DO) környezetét a tartályban. Alaposan tisztítsa meg az eltömődött levegőztető fejeket, hogy egyenletes levegőztetést biztosítson az egész tartályban. Tartson fenn egy stabil DO szintet 2-4 mg/l között, kiküszöbölve a helyi alacsony DO területeket. Az SBR-eljárások esetében biztosítson legalább 2 mg/l DO-szintet a levegőztetési fázisban, hogy kiküszöbölje a fonalas baktériumok versenyelőnyét környezetvédelmi szempontból.

2. Pontosan pótolja a tápanyagokat. Szigorúan szabályozza a befolyó víz minőségét a 100:5:1 C:N:P arány szerint. Adjunk hozzá karbamidot és ammónium-kloridot, ha nitrogénhiány van, és adjunk hozzá nátrium-dihidrogén-foszfátot, ha foszforhiány van. Ez megakadályozza, hogy a fonalas baktériumok jelentős versenyelőnyre tegyenek szert a pelyhes baktériumokkal szemben az elégtelen nitrogén- és foszfortáplálás miatt.

3. Erősítse meg a befolyó sokk kezelését: Nagy pH-ingadozású befolyás esetén telepítsen egy automatikus pH-beállító rendszert a kiegyenlítő tartályba, hogy a befolyó pH-t 6,5-8,0-on stabilizálja. A 20 mg/l-t meghaladó befolyó szulfidok esetén a szulfidok eltávolítására adjon hozzá előkezelési mikro-oxidációs vagy vassó-kicsapási eljárást. Szigorúan szabályozza a beáramló szerves terhelést, hogy elkerülje a rendszersokkokat okozó, nagy koncentrációjú szerves szennyvíz időszakos kibocsátását.

4. Hozzon létre egy korai figyelmeztető mechanizmust, amely hetente figyelemmel kíséri az SVI indexet. Ha az SVI meghaladja a 120 ml/g értéket, azonnal avatkozzon be a tápanyagarány beállításával, az iszapkibocsátás növelésével és a levegőztetés optimalizálásával, hogy elkerülje a tömegesedési probléma súlyosbodását.

2. Nem-szálas tömegnövelő iszap

Kulcspontok a hibaazonosításhoz

Az iszap viszkózus, nincs rajta látható haj{0}}szerű szerkezet, jelentősen megemelkedett SV30, zavaros felülúszóval és teljesen laza iszapszemcsékkel, amelyek nem képesek sűrű pelyhek kialakítására. Ezzel egyidejűleg az SVI meghaladja a 200 ml/g értéket; mikroszkópos vizsgálat csak pelyhes{4}képző baktériumokat tár fel, nyilvánvaló fonalas baktériumburjánzás nélkül. Az iszap zúzásakor nem figyelhetők meg légbuborékok vagy fonalas szerkezetek. Ez általában megfigyelhető az ipari szennyvíztisztító rendszerekben, például a finom vegyiparban és az élelmiszer-feldolgozó iparban.

Alapvető okok

A flok{0}}képző baktériumokat abnormális külső környezeti tényezők befolyásolják, ami anyagcserezavarokhoz és az extracelluláris polimerek normális kiválasztására való képtelenséghez vezet. Ez ahhoz vezet, hogy az iszappelyhek nem tudnak aggregálódni és képződni, ami jelentősen rontja az ülepítési teljesítményt. A gyakori kiváltó tényezők a következők: súlyos nitrogén- és foszfor-tápanyag-egyensúlyhiány, magas sótartalom vagy toxikus anyag sokk a befolyásban, hirtelen pH-változások és túlzott szerves terhelés.

Célzott kezelési megoldások

1. Pontosan pótolja a tápanyagokat. A nem-szálas baktériumok tömegesedését gyakran súlyos nitrogén- és foszforhiány okozza. Elegendő kiegészítés szükséges a szigorú 100:5:1 C:N:P arány szerint. A foszfor adagja megfelelően növelhető (20%-kal magasabb, mint a tervezett érték). A foszfor a pelyhképződés alapvető eleme, és gyorsan javíthatja az iszap lazaságát.

2. Csökkentse a befolyó toxicitási sokkot: Ha a befolyó folyadék összsótartalma meghaladja a 3000 mg/l-t, vagy nehézfémeket, fenolokat vagy egyéb mérgező anyagokat tartalmaz, a befolyó mennyiséget azonnal csökkenteni kell. Hígítsa fel a tartályban lévő szennyvizet tiszta vízzel vagy biológiai szennyvízzel a sótartalom és a toxicitási koncentráció csökkentése érdekében. Ezzel egyidejűleg erősítse meg az előkezelési folyamatot, hogy a mérgező anyagok megfeleljenek a szabványoknak, mielőtt a biológiai rendszerbe kerülnének.

3. Adjon hozzá koaguláns segédanyagokat az iszap koagulációjának fokozására. Számítsa ki a PAC adagolását a tartálytérfogat. 80-150 mg/l, vagy 50-100 mg/L kovaföld alapján, magokat biztosít az iszappelyhek kialakulásához, elősegíti a laza baktériumpelyhek sűrű pelyhekké történő aggregációját, gyorsan javítva az ülepedési teljesítményt;

4. Stabilizálja a pH-környezetet a tartályon belül, szigorúan szabályozva az aerob tartály pH-értékét a bakteriális pelyhek számára optimális 6,5-7,8 közötti metabolikus tartományon belül. Ha a pH túlságosan savas, adjon hozzá nátrium-hidroxidot vagy kalcium-hidroxidot a beállításhoz; ha a pH túl lúgos, adjon hozzá kénsavat vagy sósavat a beállításhoz. A pH hirtelen emelkedése vagy csökkentése szigorúan tilos, mivel mikrobiális deflokkulációt okozhat.

(III) Rendellenes iszapanyagcsere és lebegő iszap (öregedés/peroxidáció-indukált deflokkuláció és lebegés)

Kulcspontok a hibaazonosításhoz

A lebegő iszap többnyire halványsárga vagy szürkésfehér-fehér, finoman töredezett, nincsenek rajta látható légbuborékok, és nem ragadós. A tartály felületén lebegő iszap gyakran vékony paszta, amelyet kézzel könnyen feltörnek. A felülúszó zavaros, és nagyszámú finom szuszpendált részecskét tartalmaz. Ehhez társul a tartósan magas DO (4 mg/L felett), az alacsony MLSS, valamint a tervezési értéket jóval meghaladó iszapkor. A mikroszkópos vizsgálat kimutatja a mikroorganizmusok alacsony számát és alacsony aktivitását. Ez gyakran előfordul olyan biológiai rendszerekben, ahol alacsony a befolyó szervesanyag-terhelés, az iszapkibocsátás hosszú távú hiánya és a túlzott levegőztetés.

A meghibásodás fő okai

Az alapvető kiváltó tényezők két típusba sorolhatók: Először is, az iszapöregedés. Az iszapkibocsátás hosszan tartó hiánya túlságosan öreg iszaphoz vezet, aminek következtében a mikroorganizmusok hanyatlási periódusba lépnek, ami önfelbomlást, pelyhesedést és az ülepítési teljesítmény romlását eredményezi. Másodszor, az iszap peroxidációja. A túlzott levegőztetés tartósan magas, 4 mg/l feletti oldott oxigén (DO) szinthez vezet a tartályban, ami a mikroorganizmusok ön-oxidációját okozza a túl-levegőztetés miatt, ami a pelyhek szétesését és az iszap deflokkulációját eredményezi. Ezzel egyidejűleg a túlzottan alacsony befolyású szerves terhelés az iszapot krónikus "kiéhezett" állapotba hozza, ami súlyosbítja az öregedési és peroxidációs problémákat.

Célzott kezelési terv

1. Iszapöregítéshez: Azonnal és jelentősen növelje a felesleges iszap kibocsátását, hogy gyorsan visszaállítsa az iszap korát a tervezett tartományba. Ha az MLSS 2000 mg/l alatt van, egyidejűleg adjon hozzá friss eleveniszapot, hogy növelje az iszap koncentrációját és a teljes aktivitást a tartályban.

2. Iszapperoxidációhoz: Azonnal csökkentse a fúvók levegőztetési sebességét, hogy a tartályban lévő DO-t ésszerű tartományon belül stabilizálja (kommunális szennyvíz esetén 2-4 mg/L, ipari szennyvíz esetén 1,5-3 mg/L). Az SBR folyamat szakaszos levegőztetési módba kapcsolható a folyamatos túlzott levegőztetés elkerülése érdekében. Ha túl sok a levegőztetőfej, akkor néhány levegőztetőfej egyenletesen blokkolható, hogy elkerülhető legyen bizonyos területeken a túlzott levegőztetés intenzitása.

3. Szerves terhelés kiegészítése az iszap "kiéhezett" állapotának javítása érdekében: Ha a befolyó KOI folyamatosan 200 mg/L alatt van, megfelelő mennyiségű szénforrást, például nátrium-acetátot, glükózt és ipari hulladékcukrot lehet hozzáadni, hogy a mikroorganizmusok szerves terhelése 0,2-0,5 kg-on stabilizálódjon, biztosítva a megfelelő tápanyagellátást a KOI/(kg V) deflokkuláció a kölcsönös fogyasztás miatt.

(IV) Az iszap ülepítését zavaró fizikai és kémiai szennyeződések (külső szennyeződések, amelyek megzavarják az iszapülepítő rendszert)

A hiba azonosításának legfontosabb pontjai:

Az iszapban szabad szemmel láthatóak a homokrészecskék, olajfilmek vagy fekete szennyeződések, amelyeket kifejezetten olajos vagy sáros szag kísér. Az iszap egy része lepusztult. Ezzel egyidejűleg nagy mennyiségű iszap és olajos iszap halmozódik fel a tartály alján. A levegőztető fejeket és az áramlásnövelőket könnyen eltömítik a szennyeződések. Az előkezelő rendszerből származó szennyvíz lebegőanyag- és olajtartalma jelentősen meghaladja a szabványokat. Ez általában megfigyelhető az ipari szennyvíztisztító rendszerekben a petrolkémiai, élelmiszer-feldolgozó és vágóiparban.

Alapvető okok:

A túl sok lebegő szilárd anyag a befolyóban, az emulgeált olaj/úszó olaj jelenléte, valamint az előkezelő rendszer által el nem távolított nagy mennyiségű inert iszap ahhoz vezet, hogy az iszappelyhek iszappelyhekkel vonódnak be, és olajfilmek tapadnak az iszap felületére az aerob tartályba kerülve. Ez abnormális iszap fajsúlyát eredményezi, ami az iszap lebegését okozza, és megakadályozza a normál ülepedést, végső soron iszapképződést.

Célzott kezelési terv

1. Szennyeződések sürgős eltávolítása a rendszerből: Iszapszivattyúval távolítson el minden lebegő olajat és iszapot az aerob tartály felületéről, valamint az alján felgyülemlett iszapot és olajos iszapot, nehogy a szennyeződések folyamatosan zavarják az iszap ülepedését. Ha az olajréteg szennyezettsége súlyos, adjon hozzá 10-20 mg/l demulgeálószert a tartály térfogata alapján, kombinálva PAC-val a demulgeálás fokozása érdekében. Az olaj-iszap leválasztása után azonnal távolítsa el a rendszerből.

2. Az előkezelési folyamatok átfogó fejlesztése a forrásból származó szennyeződések szabályozására: Azonnal vizsgálja meg az előkezelő egységeket, például szitákat, szemcsekamrákat és flotációs/koagulációs ülepítő tartályokat. Azonnal tisztítsa meg a szitamaradékot, javítsa a szemcsekamra szemcseeltávolítási hatékonyságát, és optimalizálja a flotációs tartály adagolását és üzemi paramétereit, hogy az előkezelt szennyvízben a lebegőanyag (SS) 50 mg/l vagy annál kisebb legyen, az olajtartalom pedig legfeljebb 5 mg/l legyen, az olajszennyeződések, szennyeződések és egyéb szennyeződések megelőzése a rendszerbe.

3. Rendszeres tisztítási és karbantartási mechanizmus kialakítása

A szennyeződésekre hajlamos ipari szennyvízhez használt aerob tartályokat 3-6 havonta ki kell üríteni és ki kell tisztítani, hogy alaposan eltávolítsák a felhalmozódott iszapot és olajat az aljáról. Ezzel egyidejűleg ellenőrizze a levegőztető fejeket és az áramlásnövelőket, hogy nincsenek-e eltömődések vagy sérülések, és azonnal karbantartsák vagy cseréljék ki őket, hogy biztosítsák a rendszerben a normál hidraulikus keringést.

A lebegő iszap meghibásodásának alapvető vezérlési logikája: "jobb a megelőzés, mint a gyógyítás". A rendszeres üzemeltetési és karbantartási irányítás révén a stabil rendszerparaméterek, a szabályozható befolyó szennyeződések és a jó mikrobiális aktivitás biztosítása a lebegő iszap meghibásodásának több mint 90%-át megelőzheti. Az alapvető megelőzési és ellenőrzési rendszer négy modulból áll:

1. Szabványos napi üzemeltetési és karbantartási menedzsment: Rögzített üzemeltetési és karbantartási eljárások létrehozása, az alapvető működési paraméterek stabilitásának szigorú ellenőrzése, valamint a DO, pH, MLSS és az iszap korának szigorú ellenőrzése a folyamattervezési értékek szerint a nagy ingadozások elkerülése érdekében; naponta figyeli az MLSS-t és az SV30-at, és pontosan állítsa be az iszapkibocsátási mennyiséget a megfigyelési adatok alapján, hogy elkerülje a hosszú ideig tartó iszapkibocsátást vagy a hirtelen nagy-iszapkibocsátást; szigorúan tiltsa a fúvó levegőáramlásának és a visszatérő szivattyú frekvenciájának önkényes beállítását, 1-3 havonta tisztítsa meg a levegőztető rendszert, és rendszeresen ellenőrizze a meghajtó berendezés működési állapotát az egyenletes levegőztetés, a zökkenőmentes meghajtás, valamint a holt zónák és holtpontok elkerülése érdekében. 2. Előkezelés a forrásnál: a vízműködés és a kezelés elő-szabályozásának szigorú ellenőrzése, a víz előkezelésének erősítése és gondoskodik arról, hogy az előkezelt szennyvízben lévő lebegő szilárd anyagok, olajok, mérgező és káros anyagok megfeleljenek az előírásoknak, mielőtt a biológiai tisztítórendszerbe kerülnének; az ipari szennyvizet legalább 8 órás hidraulikus retenciós idővel (HRT) rendelkező kiegyenlítő tartállyal kell felszerelni, amely pusztítja a befolyó víz minőségének és mennyiségének ingadozásait, és megakadályozza, hogy a nagy koncentrációjú és erősen mérgező szennyvíz közvetlenül a biológiai tisztítórendszerbe kerüljön.

3. Meghibásodások korai figyelmeztető mechanizmusa: hozzon létre egy rutin felügyeleti rendszert, figyelje meg a legfontosabb mutatókat, mint például az SV30, MLSS, DO és pH naponta, és hetente végezzen iszapmikroszkópos vizsgálatot és SVI-tesztet. Ha az SVI meghaladja a 120 ml/g-ot, azonnal avatkozzon be és állítsa be; havonta számítja ki az iszap korát és a szerves terhelést, hogy azonnal észlelje a paramétereltéréseket, és megakadályozza, hogy a kis eltérések lebegő iszap meghibásodásokká alakuljanak.

4. Vészhelyzeti felkészültség: Az olyan váratlan helyzetekre, mint a befolyó víz minőségének hirtelen megváltozása, a mérgező anyagok hatásai és a berendezések meghibásodása, szabványos vészhelyzeti reagálási eljárásokat dolgoznak ki. Ezek az eljárások egyértelműen meghatározzák a befolyó áramlás szabályozására, a vegyszerek hozzáadására és az iszapkibocsátás szabályozására vonatkozó működési előírásokat. A sürgősségi vegyszereket és felszereléseket előre felhalmozzuk, hogy megelőzzük a rendszer előre nem látható körülmények miatti összeomlását.

Összegzés

Az aerob tartályiszap felhalmozódása soha nem egyszerű felszíni{0}}szintű probléma; inkább a biológiai rendszer több dimenziójában fellépő egyensúlyhiány külső megnyilvánulása, beleértve a vízminőséget, a berendezéseket, a műveleteket és a mikrobiális aktivitást. A probléma kezelésének alapvető logikája mindig a következő: először is, szabványosított vizsgálattal pontosan meg kell határozni a kiváltó okot; másodszor, gyorsan állítsa le a kárt, és vészhelyzeti intézkedésekkel akadályozza meg, hogy a szennyvíz túllépje a szabványokat; és végül célzott intézkedésekkel felszámolja a problémát, és ezzel egyidejűleg egy hosszú távú megelőzési és ellenőrzési rendszert hoz létre a megismétlődés megelőzésére.

A helyszíni üzemeltetés és karbantartás során a leggyakoribb denitrifikációs iszap felhalmozódása gyorsan megoldható a levegőztetés fokozásával, a holt zónák megszüntetésével és az iszapkibocsátás szabványosításával. Az iszap tömeges-problémák azonban egyidejűleg több dimenzióban – többek között a környezet, a tápanyagok és a vízminőség tekintetében – módosításokat igényelnek, hogy alapvetően megakadályozzák az ismétlődést. Az összes hiba elhárítása után szabványos működést és karbantartást kell végrehajtani a biológiai rendszer hosszú távú stabil működésének -biztosítása érdekében.