Nincs általánosan alkalmazható abszolút konverziós képlet a vezetőképesség (EC) és a pH között, mert a vezetőképesség az oldatban lévő összes töltött ion teljes vezetőképességét tükrözi, míg a pH csak a hidrogénionok aktivitását (H⁺). A kettő kapcsolata nagymértékben függ az oldat konkrét összetételétől (pl. sav/bázis típusa, ionerősség, hőmérséklet stb.).
Bizonyos forgatókönyvekben azonban az átalakítás elvégezhető elméleti származtatással vagy empirikus képletekkel. A gyakori forgatókönyvek és a megfelelő képletek a következők:
1. Tiszta víz/Ultratiszta víz (pl. nagy-tisztaságú víz erőművekből) Forgatókönyv
Az ultratiszta víz (CO₂≈0) speciális forgatókönyvében ammónia hozzáadásával a pH beállítására határozott matematikai kapcsolat van a vezetőképesség és a pH között (az ammónia ionizációs egyensúlya és az ionok korlátozó moláris vezetőképessége alapján):
pH-ból vezetőképességgé (κ) Konverzió: pH=8.566 + lg(κ) (Megjegyzés: κ a vezetőképesség, egység μS/cm, 7,5-10,5 pH-ra vonatkozik, és κ sokkal nagyobb, mint a kationvezetőképesség).
Vezetőképesség (κ) pH-ra Konverzió: κ=10^(pH - 8.566) (Mértékegység: μS/cm).
2. Erős sav/erős bázis oldatok (elméleti becslés) forgatókönyv
Ideális körülmények között, ahol az erős savak (pl. H2SO4) vagy az erős bázisok (pl. NaOH) teljesen disszociálnak, és figyelmen kívül hagyják az aktivitási együtthatókat, a vezetőképesség megbecsülhető az ionkoncentrációból és a korlátozó moláris vezetőképességből, majd a pH-ra következtetni lehet. Azonban nincs egyszerű egyetlen képlet; a számításokat külön kell elvégezni az ionhozzájárulásoknak megfelelően (pl. κ=Σ(λ_i × c_i) × 10^3, majd pH=-lg[H⁺]-vel kombinálva a következtetéshez).
3. Általános vízminőség/empirikus becslési forgatókönyv
Nincs közvetlen konverzió: Komplex összetételű tényleges vízmintáknál (pl. természetes víz, szennyvíz) több ismeretlen ion jelenléte miatt a vezetőképesség nem konvertálható közvetlenül a pH-ból; külön műszeres mérések szükségesek.
Óvintézkedések:
A fenti képleteknek szigorú feltételei vannak (például specifikus hőmérséklet és specifikus ionösszetétel). A tényleges mérnöki alkalmazásokban ezeket az adott közeg kémiai tulajdonságaival együtt kell ellenőrizni, vagy a műszer beépített -dedikált algoritmusával kell átalakítani.