Több polialumínium-klorid (PAC) és polipropilén (PP) hozzáadása mindig jobb kezelést eredményez?
Nem!
A PAC és PP adagolását a kezelt víz állapota alapján kell meghatározni. Előfordulhat, hogy a túladagolás nem vezet jobb kezelési eredményekhez, hanem megnövelheti a költségeket vagy egyéb problémákat okozhat.
Szóval ez azt jelenti, hogy nem lehet túl sokat hozzátenni? Nem feltétlenül. A kulcs az "adagolás". "Kis mennyiségű" PAC és PP hozzáadása számos előnnyel jár, míg a "túlzott" adagolásnak számos hátránya van.
Kis mennyiségű PAC hozzáadásának előnyei:
1. Alaposabb kolloid gyantamentesítés, a finom lebegő szilárd anyagok teljes flokkulációja, tisztább szennyvíz és alacsonyabb zavarosság.
2. A színek, nehézfémek és foszfátok fokozott eltávolítása.
3. Fokozott ellenállás a vízminőség-ingadozásokkal szemben; kevésbé hajlamos az iszap összeomlására, amikor a befolyó lebegőanyag-tartalom hirtelen megnő.
Kis mennyiségű PP hozzáadásának előnyei:
1. Sűrűbb, nagyobb pelyhek, gyorsabb ülepedési sebesség és jobb iszap-vízleválasztás.
2. A megnövelt iszapviszkozitás megkönnyíti a víztelenítést és csökkenti az iszap szivárgását a szűrőszövetből.
3. A tömörebb hab tisztább szennyvizet eredményez a flotációs tartályból.
A túlzott polialumínium hozzáadásának hátrányai:
1. Jelentősen megnövekedett reagensköltség.
2. A víz túlzott alumíniumionszintje miatt a felülúszó zavarossá válik, ami tejfehér zavaros vizet eredményez.
3. A megnövekedett KOI és a túlzott összes alumíniumszint gátolja a biológiai tisztítórendszert.
4. Az iszaptérfogat robbanásszerű növekedése túlterheli az iszapleválasztót, ami magasabb nedvességtartalomhoz vezet az iszaplepényben.
A túlzott polipropilén adagolás hátrányai:
1. Jelentősen megnövekedett reagensköltség.
2. Drasztikusan megnövekedett víz viszkozitása, aminek következtében a felülúszó viszkózussá válik, szálkás jelenségeket mutat, és növeli a kifolyó KOI-t.
3. A túlságosan ragadós pelyhek hatására az iszap rátapad a szűrőszövetre és eltömíti a csöveket, rontva az iszap lenyomását.
4. A feleslegben lévő polimerek bejutnak a biológiai tisztítótartályba, megzavarják a mikrobiális közösséget és tartós habzást okoznak a levegőztetés során.
Tippek:
1. Végezzen kis-léptékű vízminta-teszteket, hogy megtalálja a megfelelő adagolást az adott helyszíni körülményekhez. Tapasztalat alapján ne tegyük hozzá vakon.
2. Először polialumínium-kloridot kell hozzáadni ahhoz, hogy teljes mértékben reagálhasson és finom pelyheket képezzen, mielőtt poliakrilamidot adna hozzá a pelyhek aggregációjának és ülepedésének felgyorsítása érdekében. A sorrend megfordításával vagy vegyszerek keverésével vagy véletlenszerű hozzáadásával még nagy adagok esetén sem érhető el a kívánt flokkuláló és víztisztító hatás.
3. Csak kissé módosítsa az adagolást, hogy elkerülje a vízminőség drasztikus változását. Ha megváltozik a víz minősége, fokozatosan és egyenletesen állítsa be az adagolást, elkerülve a nagy, azonnali emelést, amely megzavarhatja a rendszert.