A PAC és a PAM a szennyvízkezelés klasszikus "arany duója". A sorrend, az időzítés és a hely azonban kritikus; a helytelen kombinációk jelentősen csökkentik a hatékonyságot.
Először is, az alapvető sorrend: először PAC, majd PAM. Ez a sorrend szinte rögzített.
A PAC először destabilizálja a vízben lévő lebegő részecskéket a töltéssemlegesítés révén, apró pelyheket képezve. A PAM ezután hosszú{1}}láncú molekulákkal hidalja át ezeket a pelyheket, nagy, sűrű pelyhekké kapcsolva őket, felgyorsítva az ülepedést. A sorrend megfordítása vagy egyidejű hozzáadása interferenciát okoz a két ágens között, ami drasztikusan csökkenti a hatékonyságukat.
Ezután az intervallum. A PAC hozzáadása után elegendő reakcióidőt kell hagyni, legalább egy percet, ideális esetben 1-3 percet. Minél alacsonyabb a víz hőmérséklete és minél nagyobb a zavarosság, annál hosszabbnak kell lennie.
Végül az adagolási hely. A PAC-ot és a PAM-ot külön pontokon kell hozzáadni, a PAC-t az áramlás előtt. Ideális esetben a PAC hozzáadása után a csőkeverő egy szakaszán vagy egy gyorskeverő zónán kell átfolynia, 1-3 percig marad, majd hozzáadja a PAM-ot.
A keverés intenzitásának követnie kell az erős kezdeti keverést, majd gyengébb keverést. A PAC hozzáadása után gyorsan keverje körülbelül 200 fordulat/perc sebességgel 1-2 percig; a PAM hozzáadása után csökkentse a keverési sebességet körülbelül 40 fordulat/perc értékre 3-5 percre, hogy elkerülje a pelyhek felbomlását.