Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a két szer hatását és különbségeit, miután vízhez adták őket:
1. A két szer kémiai összetétele
1. Poliferri-szulfát: A poliferri-szulfát fő összetevője a vasionok, amelyek általában halványsárga amorf porszerű szilárd anyagok formájában léteznek.
2. Polialumínium-klorid: A polialumínium-klorid fő összetevője az alumíniumionok. A gyártási folyamattól függően többféle színben is megjelenhet, például barna, bézs vagy aranysárga színben.
3. Poliferri-szulfát: A poliferri-szulfát lúgossága alacsonyabb (10%{2}}%), ami lehetővé teszi nagyobb pelyhek kialakulását a vízkezelés során, és felgyorsítja az ülepedési folyamatot. Ugyanakkor a poliferri-szulfát pH-tartománya széles (4-11), ami azt jelenti, hogy a vízminőségi feltételek szélesebb körében is hatékonyan tud működni.
4. Polialumínium-klorid: A polialumínium-klorid nagy bázikusságú, ami befolyásolhatja pelyhesedési idejét és víztestekben kifejtett hatását. Ezenkívül a polialumínium-klorid pH-alkalmazkodási tartománya viszonylag szűk (5-8), és bizonyos meghatározott vízminőségi feltételek mellett nem biztos, hogy olyan hatékony, mint a poliferri-szulfát.
2. Két szer eltávolító hatása vízben
1. Poliferri-szulfát: A poliferri-szulfát erősebb koagulációs teljesítménnyel rendelkezik, különösen a zavarosság eltávolítása, színtelenítése, olaj eltávolítása, dehidratálás, sterilizálás, valamint KOI és BOD eltávolítása során. KOI-eltávolítási aránya elérheti a 90%-ot, a BOI-eltávolítási arány pedig a 93%-ot is. Ugyanakkor a poliferri-szulfát alkalmazása alacsony hőmérsékleten jobb, mint a polialumínium-kloridé, és nem maradnak vasionok, amelyek kevésbé terhelik a környezetet.
2. Polialumínium-klorid: A polialumínium-klorid jó koagulációs és ülepítő hatást fejt ki nagy zavarosságú víz esetén, de bizonyos speciális körülmények között, például alacsony hőmérsékleten és alacsony zavarosságú víz esetén a kezelési hatása nem biztos, hogy olyan jó, mint a poliferri-szulfáté. Ezenkívül a polialumínium-klorid bizonyos hatást gyakorol a foszfor eltávolítására a víztestekből.
3. Poliferri-szulfát: A poliferri-szulfát jobb, mint a polialumínium-klorid a KOI, a BOD és a kromatikusság eltávolításában, és hatékonyabban tisztítja a vizet. Ugyanakkor a poliferri-szulfát jobban eltávolítja a foszfort a víztestekből.
4. Polialumínium-klorid: Bár a polialumínium-klorid nagyobb pelyheket képez, alacsony hőmérsékleten előfordulhat, hogy zavarosság-eltávolító hatása nem olyan jó, mint a poliferri-szulfáté.
3. A két szer PH alkalmazkodóképességi tartománya
1. Poliferri-szulfát: A poliferri-szulfát szélesebb pH-tartományra alkalmas, ami lehetővé teszi a hatékony koagulációs teljesítmény fenntartását különféle vízminőségi körülmények között.
2. Polialumínium-klorid: A polialumínium-klorid alkalmazható pH-tartománya viszonylag szűk, ezért előfordulhat, hogy bizonyos pH-értékeknél nem éri el a legjobb kezelési hatást a vízminőségben.
4. A szer költsége és a kezelés hatása
1. Poliferri-szulfát: A poliferri-szulfát kezelési költsége viszonylag alacsony, mivel adagolása általában 50% polialumínium-klorid, ami azt jelenti, hogy a kezelési költség 20-50%-kal megtakarítható. Ugyanakkor a poliferri-szulfátos kezelés után keletkező iszap tömörebb és kisebb mennyiségben készül, ami elősegíti a későbbi iszapkezelési költségek csökkentését.
2. Polialumínium-klorid: Bár a polialumínium-klorid bizonyos esetekben jó kezelési hatást is elérhet, költsége és kezelési hatékonysága némileg elmaradhat a poliferri-szulfátétól. Bár a polialumínium-klorid bizonyos esetekben költséghatékony lehet, nem biztos, hogy olyan gazdaságos, mint általában a poliferri-szulfát.
5. A szerek hatása a környezetre
1. Poliferri-szulfát: A poliferri-szulfát jobb stabilitású alacsony hőmérsékleten, mint a polialumínium-klorid, és nem reagál a maradék vasionokkal, amelyek alaposabban eltávolíthatják a szuszpendált szilárd anyagokat, és kisebb potenciális hatással van a környezetre.
2. Polialumínium-klorid: A polialumínium-kloriddal kezelt víz káros anyagokat, például alumínium-, klór- és nehézfém-ionokat tartalmazhat, és a nem megfelelő kezelés hatására a termékben lévő pozitív háromértékű vasionok pozitív kétértékű vasionokká redukálódnak, ami másodlagos vasionokat eredményezhet. környezetszennyezés.
Összefoglalva, nyilvánvaló különbségek vannak a poliferri-szulfát és a polialumínium-klorid között a kémiai összetétel, az eltávolítási hatás, a pH alkalmazkodási tartomány, a költség és a kezelési hatás tekintetében. A használandó flokkulálószer kiválasztásakor átfogóan figyelembe kell venni olyan tényezőket, mint az adott vízminőségi feltételek, a kezelési célok és a gazdasági költségvetés. A fizikai és kémiai jellemzők, az eltávolítási hatás, a költséghatékonyság és a környezetterhelés szempontjából a poliferri-szulfát általában jobb eredményeket mutat a vízinövény-használatban. A flokkulálószer konkrét megválasztását azonban a tényleges vízkezelési igények, a költségkeret és a tisztítórendszer sajátos feltételei alapján kell meghatározni. A választás során ajánlatos a különböző tényezőket átfogóan mérlegelni, és szakemberek vagy gyártók irányításával dönteni.