Nincs több félelem a szennyvízbiológiai tisztítórendszerek üzemeltetésében!
Az eleveniszap-eljárás döntő szerepet játszik a szennyvíztisztításban, és mind hazai, mind nemzetközi szinten alaposan tanulmányozták. A szennyvíztisztítás során az eleveniszap biológiai fázisának megfigyelése és a biológiai közösség változásainak elemzése jelentős irányadó jelentőségű a szennyvíztisztító rendszerek hosszú távú normál működése szempontjából.
Ez a cikk bemutatja az eleveniszapos folyamat biológiai fázisának megfigyelésének módszereit, és kitér a szennyvíztisztításban betöltött indikatív szerepére, útmutatást adva a szennyvíztisztító rendszerek hatékony működéséhez és kezeléséhez.
Miért tükrözheti a biológiai fázis egy szennyvízrendszer állapotát?
Az alapelv az, hogy az eleveniszapban lévő mikroorganizmusok, protozoonok és metazoák levegőztetési körülmények között oxidálják és lebontják a szennyvízben lévő szerves anyagokat CO2-ra és H2O-ra. Egyes szervetlen anyagok, mint például a PO43-, NH3 és H2S lebomlanak, és az e folyamat során keletkező energiát maguknak a mikroorganizmusoknak a növekedésére és szaporodására fordítják.
A szennyvíz folyamatos beáramlása mellett a biológiai fázis folyamatosan növekszik és szaporodik a szennyvízben, végül viszonylag stabil ökoszisztémát képezve bizonyos degradációs funkciókkal.
Ennek a stabil ökoszisztémának a kialakulásához kedvez a biológiai fázisok számára kedvező növekedési környezet, beleértve a hőmérsékletet, a pH-t, a szerves terhelést, az antibiotikum-koncentrációt és az oxigénellátást. A szennyvíztisztító rendszer szabályozó tényezőinek változásával az eleveniszapban lévő különböző biológiai fázisok típusai, mennyiségei és aktív funkciói is ennek megfelelően változnak.
Az eleveniszap biológiai fázisának változásai a tisztítórendszerben bizonyos mértékig tükrözik a szennyvíztisztító rendszer működésének minőségét és állapotát.
Ezért a szennyvíztisztító rendszerben a biológiai fázisok és az eleveniszap mennyiségének változását figyelve megérthetjük a tisztítórendszer működési állapotát és minőségét, és az üzemi feltételeket időben beállíthatjuk a biológiai fázis megváltoztatásához, biztosítva a tisztítórendszer folyamatos normál működését. Jelenleg a szennyvíztisztító rendszerek biológiai fázisának megfigyelését széles körben alkalmazzák a vízkezelés területén.
Módszerek az eleveniszap biológiai fázisának megfigyelésére
Az eleveniszap ülepítési teljesítménye
Vegyünk friss eleveniszapot, helyezzük egy 100 ml-es mérőhengerbe, hagyjuk állni egy bizonyos ideig, és alaposan figyeljük meg az iszap ülepedési sebességét, tiszta-e az iszap{1}}víz határfelülete, átlátszó-e a felülúszó stb.
Az eleveniszap biológiai fázisának megfigyelése
Megfigyelés előtt alaposan keverje össze a mintát. Egy nagy-átmérőjű kvantitatív pipettával (az eleveniszaphoz való könnyű hozzáférést biztosítva) pipettázzon 0,05 ml mintát egy tárgylemezre, fedje le fedőlemezzel, és vizsgálja meg mikroszkóp alatt. Kezdetben 100-szoros nagyítással figyelje meg a teljes látómezőt, hogy előzetesen megértse a minta biológiai fázisát, beleértve a pelyhek állapotát, a részecskeméretet, a tömörödést, valamint a protozoák és metazoák megfigyelt populációit.
Határozza meg a biológiai fázis legnagyobb élőlényeit, mivel ezek nagyrészt jelzik az iszap tartózkodási idejét. Ha a 100-szoros nagyítás nem elegendő, használjon 400-szoros nagyítást. Különösen fontosak a szájrészek, a flagelláris tapadási pozíciók és számok, a csillós csillós tapadási minták és a fonalas gomba növekedése; ezekhez legalább 400-szoros nagyítás szükséges a tiszta megfigyeléshez.
Az eleveniszap biológiai fázismegfigyelésének indikatív szerepe
Az eleveniszap szerkezete
Az eleveniszap különféle fizikai és biológiai tulajdonságai objektíven tükrözik a szennyvíztisztítási folyamat üzemállapotát.
Ha a megfigyelés során azt találjuk, hogy az eleveniszap pelyhek nagyok, tiszta szélűek, sűrű szerkezetűek, jó adszorpciós és ülepedési tulajdonságokat mutatnak, az azt jelzi, hogy a szennyvíztisztító rendszer jól működik, és a későbbi tisztítási folyamatok során hatékonyan képes elkülöníteni az iszapot és a vizet, így jó a szennyvíz minősége.
Figyelje meg a pelyhek közötti vizet lebegő szilárd anyagokra (SS). Az SS magasabb koncentrációja azt jelzi, hogy nagy mennyiségű lebegőanyag van a szennyvízben. Amikor a kezelőrendszer meghibásodik, az iszap szerkezete meglazul, a pelyhek kisebbek lesznek, és nagyszámú protozoa és metazoa jelenik meg, köztük a paramecium, a bab -alakú férgek, a nefrotikus férgek, az amőbák és a trichomonák. Ez gyenge iszapülepítési teljesítményt és nem hatékony iszap-vízleválasztást jelez, ami befolyásolja a szennyvíz minőségét.
Biológiai fázis indikáció
(1) A protozoák és a metazoák indikatív szerepe
Befolyásoló terhelés jelzése:
A normál működésű eleveniszapban a biológiai fázis viszonylag stabil marad, a protozoonok főként olyan fajokból állnak, mint az Entomopathia, Vorticostella és Rotifers. Amikor magasabb metazoák, például medvék{1}}, például rovarok és katicabogarak jelennek meg, az azt jelzi, hogy a szennyvíz befolyó terhelése alacsony. Ha a kezelőrendszer hosszú ideig alacsony terhelésen működik, és az öregedésbe kerül, akkor mikrometazoák jelennek meg, mint a rotiferek és a fonálférgek.
Ekkor az iszapterhelést növelni kell. Ha az eleveniszapban a protozoonok száma a normál állapothoz képest jelentősen lecsökken, és egyes protozoonok, például az alacsony terhelés mellett megjelenő scavengerek eltűnnek, és nem jelennek meg metazoánok, az azt jelzi, hogy a befolyó terhelés túl magas, és az amőbák és néhány kis flagellátum dominál [2]. Ekkor az iszapterhelés csökkentése és a rendszer normál működésének fenntartása érdekében olyan intézkedéseket kell tenni, mint a szennyvíz befolyásának csökkentése és az iszapkibocsátás csökkentése.
Oldott oxigén indikátor:
Ha az eleveniszapban oldott oxigén nem elegendő, gyakran megjelennek protozoonok, például Atorva, kénbaktériumok, skorpió és neoformáció. Ugyanakkor nagy terhelés és elégtelen levegőztetés mellett nagyszámú kis flagellátum jelenik meg. Ekkor olyan intézkedéseket kell tenni, mint például a levegőztetés növelése az oldott oxigén mennyiségének növelése érdekében. Ha az oldott oxigén magas, gyakran megjelennek olyan organizmusok, mint az amőbák, a sarcodactylusok és a rotiferek. Ekkor az iszapkoncentráció növelése és az iszapterhelés csökkentése érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, mint például a levegőztetés csökkentése és az iszapvisszavezetési arány növelése.
Szennyvíz pH-értéke:
Ha a szennyvíz erősen lúgos, gyakran előfordulnak olyan jelenségek, mint a zavaros szennyvíz, az eleveniszap szétesése, a protozoonok pusztulása és szétesése, valamint a kezelés hatékonyságának csökkenése. A savat időben kell hozzáadni, hogy semlegesítse. Túl erős savasság esetén az eleveniszap-kezelő tartály gyakran savanyú szagú, csökken a kezelés hatékonysága, csökken a különböző biológiai fázisok aktivitása. Ekkor lúgot kell időben hozzáadni a beállításhoz.
(2) Ugyanazon szervezet populációszámában bekövetkezett változások indikatív szerepe
Normál működési körülmények között a szennyvíztisztító rendszer viszonylag stabil mennyiségű és változatos élőlényt tart fenn. Ezzel szemben, ha az élőlények típusai és mennyiségei jelentősen ingadoznak, az azt jelzi, hogy a szennyvíztisztító rendszer környezete ennek megfelelő változásokon megy keresztül.
Ha nagyszámú fonalas baktérium jelenik meg az iszapban, az azt jelzi, hogy az iszap már ömlesztett vagy ömleszteni készül. Ide tartoznak az olyan baktériumok, mint a *Sphaerocephala*, a *Thiobacillus benziii*, a *Nocardia* és a penészgombák. A megfelelő intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni a fonalas baktériumok növekedésének gátlása, a rendszer különféle kezelési feltételeinek beállítása és a kezelőrendszer stabil működésének fenntartása érdekében.
Ha a pelyhek szerkezete laza, a kis pelyhek bizonyos rotiferek táplálékává válnak. Bőséges táplálék esetén a rotiferek túlszaporodnak. Ebben az esetben az iszap elöregszik, és megfelelő iszapártalmatlanítási intézkedéseket kell tenni az iszapöregedés által a vízkezelési hatásban okozott károk megszüntetésére. A protozoonok és egyes mikro{3}}állatok érzékenyebbek a méreganyagokra, mint maguk a toxinok. Az eleveniszapban az árnyékoló szálak fontos mutatói. Ha ez a fajta iszap gyorsan csökken, az mérgező anyagok jelenlétét jelzi a szennyvízben. Időben történő előkezelést igényel.
Összegzés
Az eleveniszap egy viszonylag stabil ökoszisztéma, bizonyos degradációs funkcióval. Ennek a stabil ökoszisztémának a kialakulásához kedvez a biológiai közösség számára kedvező növekedési környezet. Amikor megváltoznak a környezeti feltételek a szennyvíztisztító rendszerben, a megfelelő biológiai közösség is megváltozik. A biológiai közösségben bekövetkezett változások bizonyos mértékig tükrözik a szennyvíztisztító rendszer minőségét és állapotát.
A szennyvíztisztító rendszerek üzemeltetésében és kezelésében az eleveniszap biológiai fázisában bekövetkezett változások megfigyelésével vizsgálható a rendszer üzemállapota. Ez lehetővé teszi a problémák időben történő felismerését és a folyamatos és stabil működést biztosító intézkedések végrehajtását. Az eleveniszap biológiai fázisa azonban jelentősen eltér a különböző régiókban és szennyvíztisztító telepeken a vízminőség, a tisztítási folyamatok és a szennyvíztípusok különbségei miatt.
Ezért a gyakorlatban elengedhetetlen a konkrét körülmények figyelembe vétele, és megfelelő esetekben a vízminőség-változások és a biológiai fázisváltozások közötti kapcsolat vizsgálata. E változások megfigyelése jobban irányítja a szennyvíztisztító telepek működését és kezelését.