Levegő-/-víz arány: A teljes levegőztetett térfogat és a tisztított szennyvíz mennyiségének aránya, jellemzően m³ levegő/m³ szennyvíz egységben. Ez a legkritikusabb szabályozási paraméter a biológiai tisztítótartályok levegőztetésénél, közvetlenül befolyásolja az oldott oxigént (DO), a nitrifikációt, az energiafogyasztást, az iszap ülepedést és a habzást/lebegést. A levegő -víz aránya egy referenciaérték; a végső ellenőrzésnek a tartály DO-n, az iszap állapotán és a szennyvíz mutatóin kell alapulnia.
I. A levegő -víz aránya nem rögzített érték; négy fő befolyásoló tényező:
1. Befolyó vízminőség
Magas befolyású ammónia-nitrogén és BOD: A levegő{0}}víz arányát növelni kell a nitrifikáció biztosításához.
Alacsony befolyó koncentráció (hígítás az esős évszakban): A levegő{0}}víz arányát csökkenteni kell a túlzott DO, az iszapöregedés és a habzás elkerülése érdekében.
2. Iszapkoncentráció (MLSS)
A magasabb MLSS nagyobb teljes oxigénfogyasztást jelent; a levegő -víz arányát{1}} növelni kell ugyanazon vízmennyiség mellett. Az alacsony MLSS a levegőztetés megfelelő csökkentését igényli.
3. Vízhőmérséklet
Alacsony vízhőmérséklet (télen): csökken az oxigéntranszfer hatékonysága, romlik a nitrifikáló baktériumok aktivitása, ami 20%-kal-40%-kal növeli a levegő-víz arányt ugyanazon hatás eléréséhez; nyáron megfelelően csökkenthető.
4. Levegőztető berendezések hatékonysága
A mikroporózus levegőztető tárcsák/csövek magas oxigénfelhasználással rendelkeznek, ami alacsonyabb levegő{0}}/-víz arányt tesz lehetővé; a régebbi perforált csövek levegőztetési hatékonysága alacsony, ezért lényegesen magasabb levegő{2}}víz arányra van szükség. Ha a levegőztetőfej eltömődött, még a magas látszólagos levegő-/-víz arány sem eredményez magas tényleges DO-t (oldott oxigén).
II. A levegő -víz arányának-szabályozása a helyszínen-(gyakorlati alkalmazás)
1. A tényleges levegő-víz{2}}arány kiszámítása
Tényleges levegő-/-víz arány=Teljes levegőztetett levegőmennyiség (m³/h) ÷ pillanatnyi bemenő vízmennyiség (m³/h)
Teljes befúvó levegő térfogata 8000 m³/h, bemenő víz térfogata 1000 m³/h, levegő-/-víz arány=8:1.
2. A DO szabályozást helyezze előtérbe, ne csak a levegő{1}}víz arányra összpontosítson.
Aerob szakasz DO kontroll: 2,0-3,0 mg/L (nitrifikáció); A denitrifikációs folyamat aerob szakaszának végén a DO nem haladhatja meg a 3 mg/l-t, mivel a recirkuláció által átvitt magas DO megzavarja az anoxikus denitrifikációt.
Ha a levegő{0}}víz aránya már 10:1, de a DO még mindig<1.5 mg/L: Prioritize checking for aerator blockage and insufficient blower pressure; do not simply increase the airflow.
If the air-to-water ratio is only 6:1, and DO is already >4 mg/L: A légáramlást csökkenteni kell. A túlzott levegőztetés az iszap feldarabolódását, lebegő iszapot és az energiafogyasztás megugrását okozza.
3. Zónák és tartályok beállítása
A²/O folyamat:
Anaerob/anoxikus zónák: A levegőztetés szigorúan tilos; csak keverés megengedett.
Aerob elő{0}}szakasz: A BOD lebomlása sok oxigént fogyaszt; a levegő mennyisége megfelelően növelhető.
Aerob utó{0}} szakasz (nitrifikációs zóna): DO 2-3 mg/l; megfelelően csökkentse a DO-t a végén, hogy csökkentse a visszaáramlás által az anoxikus zónába kerülő DO-t.
4. Kiigazítási stratégiák a változó működési feltételekhez
1) Megnövekedett befolyó áramlás és hígított vízminőség esős évszakban:
Megnövekedett áramlás esetén, ha a levegő{0}}víz arányt rögzített szinten tartják, a teljes levegőmennyiség ennek megfelelően nő, ami könnyen túlzott DO-szinthez vezet. Ebben az esetben a levegő -víz arányát csökkenteni kell, előnyben részesítve a DO szinteket.
2) Alacsony hőmérséklet télen:
Ugyanazon DO cél esetén növelje a levegő{0}}víz arányt 20-30%-kal, miközben figyeli az iszap ülepedését, hogy megakadályozza a túlzott levegőztetést és az iszap szétszóródását.
3) Fokozott befolyó ammónia nitrogén sokk:
Röviden növelje a levegő{0}}víz arányát a vízhez{1}, hogy előnyben részesítse a nitrifikációt; az ammónia-nitrogénszint csökkenése után állítsa vissza a normál szintet, hogy elkerülje a hosszan tartó magas levegőztetést.
III. Gyakori problémák a levegő{1}}víz arány szabályozásában
1. Magas levegő--víz arány, NE magas
Nagy valószínűséggel az eltömődött levegőztető rendszer, az öregedés és a szivárgó membránok miatt; túlzottan magas iszapkoncentráció, az oxigénellátást meghaladó oxigénfogyasztás mellett. Ne növelje a levegőztetést; először ellenőrizze a berendezést.
2. Alacsony levegő-–-víz arány, magas DO
Alacsony befolyó terhelés, alacsony betáplálás/mikroorganizmus arány (F/M), az iszap alacsony-terhelésű öregedési állapotban van, és könnyen nagy mennyiségű finom lebegő iszapot termel. Megfelelően távolítsa el az iszapot, és folytassa a levegőztetés csökkentését.
3. Normál levegő-víz{2}}arány, de magas az összes nitrogén a szennyvízben
Az aerob végén túl magas DO, a visszatérő folyadék oxigént szállít az anoxikus tartályba, gátolva a denitrifikációt. Csökkentse az aerob véglevegő mennyiségét, hogy a DO 1,5-2,5 mg/L-re csökkenjen.
4. A magas levegő{1}}víz arány vakon való követése
Közvetlen következmények: Jelentősen megnövekedett energiafogyasztás; iszap pelyhesedés, csökkent SVI, megnövekedett lebegőanyag-tartalom a szennyvízben; fokozott habzás.