1. A természetes vízben lévő szennyeződéseket általában három kategóriába sorolják a részecskeméret alapján: lebegő anyagok, kolloid anyagok és oldott anyagok.
2. A víz keménysége általában a vízben lévő kalcium- és magnéziumionok teljes koncentrációjára vonatkozik. Két típusra osztják: karbonátos keménységre és nem-karbonátos keménységre.
3. A víz lúgossága a vízben jelenlévő OH⁻, CO32⁻, HCO3⁻ és más gyenge savas anionok összkoncentrációját jelenti.
4. Az alkalmazott indikátortól vagy a titrálási végponttól függően a víz lúgossága fenolftalein lúgosságra és metilnarancs lúgosságra osztályozható.
5. A víz savassága az erős bázisok (például NaOH, KOH stb.) semlegesítésére képes anyagok moláris koncentrációját jelenti a vízben. Ezek az anyagok három kategóriába sorolhatók: erős savak, erős savakból és gyenge bázisokból képződött sók és gyenge savak.
6. A természetes vízben található főbb vegyületek közé tartoznak a karbonátok, szilikátok, vasvegyületek és nitrogénvegyületek.
7. Sótartalom alapján a természetes vizet négy kategóriába sorolják: alacsony-sótartalmú víz, közepes-sótartalmú víz, közepesen-sótartalmú víz és magas-sótartalmú víz.
8. A természetes vízben lévő kolloidok számos micellából állnak; a micella szerkezete három fő részből áll: a kolloid magból, az adszorpciós rétegből és a diffúziós rétegből.
9. Kolloid stabilitásnak nevezik azt a tulajdonságot, amellyel a kolloid anyagok a vízben hosszú ideig diszpergálva maradnak aggregáció nélkül. Ennek a jelenségnek az elsődleges oka, hogy a kolloid részecskék azonos elektromos töltést hordoznak.
10. A vízkezelés során a koagulációs folyamat során az általánosan használt koagulánsok két fő kategóriába sorolhatók: vassók és alumíniumsók.
11. A szemcsés szűrőközeg két elsődleges funkciót lát el a szűrés során: a mechanikai feszítést és az érintkező flokkulációt.
12. A szűrő legfontosabb működési paraméterei a szűrési sebesség, a szűrési ciklus időtartama és a szűrőágy-szennyeződés-megtartó képessége. 13. Amikor egy ioncserélőt hosszú távú-készenléti állapotba helyeznek, az ioncserélő gyantának kimerült állapotban kell lennie; ez megakadályozza, hogy a gyanta peptizálódjon a vízben.
14. Az ioncserélő visszamosásának célja a gyantaágy fellazítása, a lebegő anyagok eltávolítása a cserélőközeg tetejéről, valamint a gyantaágyban rekedt gyantadarabkák és légbuborékok eltávolítása.
15. Az ioncserélő előre öblítésének (vagy szervizöblítésének) célja a regeneráló oldat kiöblítése és a csereközeg részecskéinek pórusaiban visszamaradt termékek által történő regenerálás.
16. A vegyes-ágyas ioncserélő működése során a kifolyó víz főbb minőségi mutatóit-figyeljük, mint például a vezetőképességet, a szilícium-dioxid-tartalmat és a nátriumion-tartalmat-.
17. A vízben oldott oxigén kettős hatást fejt ki a fémek korróziójára: először is, a fém felületén védő oxidfilmet képezhet, amely gátolja a korróziót; másodszor, katódos depolarizátorként működik, amely felgyorsítja a korróziót.
18. A tápvízrendszerben a fémkorrózió megelőzésének elsődleges intézkedései a tápvíz oxigénmentesítése és pH-beállítása.
19. A kazánberendezésekben a vízkőképződés a következő veszélyeket okozza: csökkenti a kazán termikus hatásfokát; a fűtőfelületekben a fém túlmelegedését, deformálódását vagy akár repedését okozza; és ez a lerakódás alatti-korrózióhoz vezet.
20. A kazánlefúvatási módszerek közé tartozik a folyamatos lefúvatás (felszíni lefúvás) és az időszakos lefúvatás (alulról történő lefújás).
21. A nátrium- és a szilícium-dioxid-tartalom az a két paraméter, amelyet általában gőzben figyelnek.
22. A kazán betáplálásánál gyakran megfigyelt paraméterek közé tartozik a keménység, az oldott oxigén, a pH-érték, valamint a réz- és vastartalom. Ezen paraméterek ellenőrzésének elsődleges célja a korrózió és a vízkőképződés megelőzése a termikus berendezésekben és rendszerekben.
23. A vízkoagulációs kezelés alapelvei négy mechanizmusban foglalhatók össze: adszorpció, semlegesítés, felületi érintkezés és szűrés.
24. A vassók koagulánsként való alkalmazásának jellemzői közé tartozik a nagy sűrűségű pelyhek képződése, a víz hőmérsékletének minimális hatása a koaguláció hatékonyságára, valamint a széles alkalmazható pH-tartomány; azonban nem alkalmasak magas szervesanyag-tartalmú víz kezelésére. 25. A szűrőközegnek több kulcsfontosságú kritériumnak kell megfelelnie: kémiai stabilitás, nagy mechanikai szilárdság, megfelelő részecskeméret, alacsony költség és könnyű beszerzés.
26. A víz kémiai demineralizálásánál leggyakrabban használt négy ioncserélő gyanta az erős-savas kationcserélő gyanták, a gyenge-savas kationcserélő gyanták, az erős-bázisú anioncserélő gyanták és a gyenge-bázisú anioncserélő gyanták.
27. Az új gyantákat használat előtt célszerű előkezelni; Az előkezelés három fő előnyt kínál: jobb gyantastabilitás, a gyanta aktiválása és megnövekedett munkacsere-kapacitás.
28. Hosszabb ideig tartó használat után az ioncserélő gyanták színe elsötétül, munkacsere-képességük csökken; ezt a vas, alumínium, ezek oxidjai és szerves anyagok okozta szennyeződés okozza. A kezeléshez általában HCl és NaOH oldatokat használnak.
29. Minél nagyobb a térhálósodás mértéke egy ioncserélő gyantában, annál nagyobb a látszólagos sűrűsége és mechanikai szilárdsága, és annál alacsonyabb a víztartalma és a regenerációs hatékonysága.
30. A visszamosás és rétegződés hatékonysága vegyes-ágyas ioncserélőben a folyamat közbeni víz áramlási sebességétől, valamint a gyanta kimerülésének mértékétől függ.
31. Az ioncserélő visszamosásakor két tényezőt kell figyelembe venni: a visszamosó víznek tisztanak és tisztanak kell lennie, és a visszamosás intenzitása megfelelő.
32. Minél nagyobb a térhálósodás mértéke egy ioncserélő gyantában, annál lassabb a reakciósebessége.
33. Alumínium sók koagulánsként történő alkalmazása esetén az optimális pH-tartomány 6,5-8.
34. Az ioncserélő gyanták színe elsötétül, ha vassal, alumíniummal és ezek oxidjaival szennyeződik.
35. A kazánba betáplált vizet tápvíznek nevezzük.
36. Azt a vizet, amelyből eltávolították a kalcium- és magnézium-sókat, lágyított víznek nevezzük.
37. A kolloid számos molekulából és ionból álló aggregátum, amelyek részecskeátmérője 10⁻⁻–10⁻⁴ méter. 38. Az ioncserés regeneráció során azt a regenerációs módszert, amelyben a regenerálószer áramlási iránya megegyezik a szolgáltatási kifolyó áramlási irányával, ko{4}}áramú regenerációnak nevezzük.
39. Az ioncserélő regeneráció során azt a regenerálási módszert, amelyben a regenerálószer áramlási iránya ellentétes a szolgáltatási kifolyó áramlási irányával, ellenáramú regenerációnak nevezzük.
40. Az ioncserés regeneráció során a következő szempontokra kell figyelni:
① ellenőrizze, hogy a regeneráló rendszer megfelelően működik-e;
② pontosan szabályozza a regenerálószer koncentrációját és hőmérsékletét;
③ bizonyos nyomást fenntartani az ioncserélőben a regeneráció során;
④ szigorúan ellenőrizni kell a regenerálószer adagolását és áramlási sebességét.
41. Az általánosan használt cserekapacitásoknak három típusa van: teljes cserekapacitás, egyensúlyi cserekapacitás és üzemi cserekapacitás.
42. A természetes víz a felszíni és a felszín alatti vizeket foglalja magában.
43. A nyersvíz előkezelése elsősorban a kolloid anyagok és a zavarosodást okozó anyagok eltávolítását foglalja magában.
44. A víz előkezelésének általános módszerei közé tartozik a koaguláció-tisztítás, az ülepítés és a szűrés.
45. A talajvíz a csapadékvíz és a felszíni vizek földtani rétegeken keresztüli beszivárgásával jön létre.
46. A kenés feladata a súrlódás szabályozása és a kopás csökkentése.
47. A gyantafedő réteg funkciói közé tartozik a szűrés, a regeneráció során lefelé irányuló nyomás alkalmazása, valamint a gyantaréteg keveredésének megakadályozása.
48. A térfogatáram mértékegysége m³/h.
49. A tömegáram mértékegysége t/h.
50. A nyomás nagyságát az erőhatásnak kitett felület területe és a felületre merőlegesen ható erő nagysága határozza meg.
