I. Iszaptermelés mikroorganizmusok által levegőztető tartályokban
A szennyvíz gazdag állati fehérjében, vérben, zsírban, aminosavakban és karbamidban, kiváló tápanyagforrást biztosítva a heterotróf baktériumok számára. Az iszap két fő mikrobiális élettevékenység együttes hatásából származik:
1. Szintézis és anyagcsere: A fő iszaptermelés Levegőztetés és oxigénellátás után a pelyhes baktériumok elfogyasztják a vízben lévő szerves anyagokat, két felhasználási területre osztva azt:
① Egy része oxidálódik és CO₂-ra, vízre és ammóniára bomlik, hogy energiát biztosítson a túléléshez;
② A fennmaradó tápanyagokat új baktériumsejtek szintézisére használják. A mikroorganizmusok folyamatosan osztódnak és szaporodnak, ami az iszap teljes mennyiségének tartós növekedéséhez vezet. A magas BOD (biokémiai oxigénigény) szennyvíz iszaptermelési rátája messze meghaladja a háztartási szennyvízét. A normál termelési együttható Y≈0,6-0,7 kg száraz iszap/kg BOI-eltávolítás, ami azt jelenti, hogy minden 1 kg lebontott biokémiai szervesanyag után 0,6-0,7 kg új iszap keletkezik.
2. Endogén légzés: Ha az élelmiszerellátás csökken, a levegőztetés túlzott, vagy az iszap túl sokáig marad, az öregedő baktériumok lebontják saját sejtjeit, hogy fenntartsák az életet, csökkentve az iszap teljes mennyiségét. Képlet (nettó iszapnövekedés): Nettó felesleges iszap=Új mikrobiális növekedés - Ön-Lebomlás öregedő baktériumok által
3. Iszapáramlás a teljes folyamatban
3.1. A levegőztető tartályból a kevert lúg (szennyvíz + folyamatosan növekvő iszap) gravitáció hatására a másodlagos ülepítőbe áramlik, ahol gravitációs ülepítés választja el az iszapot a víztől.
3.2. 70A másodlagos ülepítő tartály alján leülepedett iszap %~90%-a visszakerül a levegőztető tartályba a stabil MLSS-koncentráció és a kezelési kapacitás fenntartása érdekében.
3.3. A felesleges iszapot, illetve a felesleges iszapot rendszeresen el kell távolítani. Ha az iszapot nem távolítják el, az MLSS tovább emelkedik, ami elégtelen DO-hoz, az iszap tömegesedéséhez, zavaros szennyvízhez és súlyos membráneltömődéshez vezet. Ez az egyik kiváltó oka a membrán eltömődésének az előző ügyfél projektjében.
II. További iszap specifikus forrásai a szennyvízkezelésben
1. Elő-fizikokémiai iszap (flotációs/ülepítő tartályhab + fenékiszap): A vágóhidak elülső-végszűrői, kiegyenlítő tartályai és flotációs tartályai nagy mennyiségben felfogják a következőket: hústörmelék, szőr, vérben lebegő fehérje, zsírszövet és lebegőanyag; PAC és PAM hozzáadása után a pelyhesítéshez flokkuláló iszap képződik. Ez a rész nem biológiai iszap, hanem fizikai-kémiai iszap, magasabb víz- és zsírtartalommal. Szűrőpréssel külön kezelik, és a teljes iszaptérfogatnak is fontos összetevője.
2. Inert szervetlen iszap: A vágóhídi takarítópadlóról bekerült iszap, csonttörmelék, kalcium- és magnézium-só-csapadék nem bontható le mikroorganizmusok által. Ezek hosszú időn keresztül felhalmozódnak az eleveniszapban, ami megnövekedett MLSS-t, csökkent MLVSS-t, valamint gyengébb iszapaktivitást és ülepedést okoz.
III. Miért van annyi iszaprészecske a vágóhidakon?
Három fő ok:
1. Magas-fehérjetartalmú, könnyen lebontható szerves anyag szubsztrátként: A heterotróf baktériumok könnyen hasznosítják a fehérjéket és az aminosavakat, ami gyors baktériumosztódáshoz, magas táp-/-mikroba arányhoz (F/M) és rohamos iszapnövekedéshez vezet.
2. Bőséges nitrogén- és foszfortartalom, lehetővé téve a mikrobiális korlátlan szaporodást: A vágóhídi szennyvíz természetesen bőséges ammónia-nitrogént és foszfort tartalmaz, teljes mértékben kielégítve a mikrobiális növekedés táplálkozási igényeit. Nincs szükség további tápanyagokra, szaporodása korlátlan.
3. Olaj{1}}bevonatú bakteriális pelyhek: Az olaj megtapad az iszappelyhek felületén, akadályozva az endogén légzést. A baktériumok nehezen bomlanak le-, ami az iszap felhalmozódását fokozza.
IV. Helyszíni gyakorlat: az iszapkibocsátás szabályozása és az iszaptermelés csökkentése
1. Az iszapvisszatartási idő (SRT) szabályozása: 8-12 napos iszapvisszatartási idő javasolt a vágóhídi szennyvíz esetében. A rövidebb iszapvisszatartási idő túlzott iszapkibocsátást és baktériumveszteséget eredményez; a hosszabb iszapvisszatartási idő az elöregedett iszap felhalmozódásához vezet, ami könnyen kitágulhat és eltömítheti a membránt. 2. Megfelelően hosszabbítsa meg a levegőztetési időt az endogén emésztés fokozása érdekében. Feltéve, hogy a szennyvíz megfelel a szabványoknak, az enyhén túlzott levegőztetés a végfokozatban lehetővé teszi a felesleges mikroorganizmusok önlebomlását, csökkentve az iszapkibocsátási gyakoriságot.
3. Gondoskodjon az olaj alapos eltávolításáról az elülső -levegőflotáció során. A biológiai tisztítótartályba kerülő olaj nemcsak növeli az iszaptermelést, hanem bevonja a membránelemeket is, ami kulcsfontosságú tényező az új és a régi membránok eltömődésének különbségében az ügyfél telephelyén.
4. Csökkentse az iszap mennyiségét az anaerob hidrolízis előtt. A nagy fehérjemolekulák elő-lebontására szolgáló hidrolízissavanyító tartály hozzáadásával 20–30%-kal csökkenthető a felesleges iszaptermelés.